A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

25

P. Vass György, S.J.

Az emberi történelem viharaiban kultúrák épültek és estek szét. Csak az utolsó évtizedek történetére kell visszagondolnunk és saját tapasztalatainkból láthatjuk, hogy milyen szerepet játszik ebben az építésben és rombolásban az emberi személy. O áll minden újabb kezdeményezés bölcsőjénél, ő gondolja ki merész tervekkel és fantáziával a jövőnek terveit, - őkíséri értelmes vezetésével az esemé- nyekkialakulását, és ő áll az eredmények néha tragikus katasztrófáinak pusztulásában.

Amennyiben az emberi személy ennek a történelem-terem tő hi- vatásnak tudatában van ha tár he lyze tben él; a történelem egy elmúltkorszakának és a jövendőnek határán. Az egyikért bizonyos mértékig felelős, a másik kialakításában neki is részt kell vennie.

Ezt az alapélményt nevezzük mostan történelmi öntudatnak, és próbáljuk magunk előtt szellemileg hozzáférhetővé tenni ennek belső mozgatóerőit, céljait, lehetőségeit és végső kimenetelét.

Hangsúlyozzuk először, hogy ezt az alapélményt két ellentétes erő teszi össze. Egyrészt világos az a szinte korlátlan lehetőség, mely az alkotó ember előtt áll, - másrészt viszont meg kell győződnünk arról, hogy az emberi erők a lehetőségek kialakításában nem állnak egyedül. Az emberi személy alkotásában nem mindenható. Elég itt utalnunk technikánk fejlettségére. Alig fél évszázad alatt az ember uralma alá vetette a természet titkos erőit:meghódította a levegőt, és napjainkban földünk parányi kereteit is átlépte, hogy kutató szemével megismerhesse a világmindenség titkait. Az atomkutatás is nem kis eredményekre vezetett rövid évtizedek leforgása alatt; szinte úgy é- rezzük, hogy kezünkben vannak az anyagi világ eddig ki nem használt végnélküli lehetőségei.

Másrészt viszont elég arra utalnunk, ami a háború után mindannyiunknak titkos megérzése volt; hiába mindezt birtokolni, hanem vagyunkképesek ennek segítségével megteremteni létünk legfontosabb törekvését - a békének és sz ab ads ágnak szinte emberfeletti nyugalmát. Valami elrontja és megsemmisíti legszebb reményeinket;