A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
46 tői az Oltáriszentségtől, micsoda tavaszihajnalhasadást, rügyfaka- dást, napsugaras új életet, ha méltóan veszem magamhozI Minden áldozás egy elaludt lélek élesztgetése és az Oltáriszent- ség igazán egy századokra, ez- redekre kinyújtott éltető, verőfényes húsvéti hajnal. - "Üdvöz- légy édes Jézusunk, erős hittel, kit itt vallunk! Kit a szeretet vitt erre, hogy lennél üdvösségünkre". Végül pedigjézus az Oltáriszent- ségben a mi örökös pünkösdünk is. Támolygó, küzdő, erőtlen lelkünk mily égetően rászorul, hogy ne csak egy pünkösd legyen egy esztendőben! Pünkösd a vigasztaló, erősítő, bátorító Szentlélek ünnepe, amikor lejött hozzánk a Szentiélekis- ten és rettegő, ingadozó bátortalanságunkra ráküldte az őlánggal lobogó tüzét, bátorságát, hogy ne féljünk hitünket megvallani, hogy ne hátráljunk meg a kísértések előtt; hogy ne engedjünk soha a bűnöknek. Kimondhatja magáról, hogy őmároly erős a jóban, any- nyira edzett a bűn ellen, hogy nincs szüksége a pünkösdi segítségre? Dehát itt van az Oltári- szentség, ahol az Ür Jézus forró szeretettel önti ki reánk a pünkösdi lelket, valahányszor csak hozzá közeledünk. Szent karácsony fenségét, húsvét fényét, pünkösd örömét összefoglaljuk a mai napon! (Tóth Tihamér) Vannak 'bennem mélységek, amelyeket a Szentlélek fönntart magának. Lelkemben van egy olyan mélység, ahová csaíc C, a Szentlélek vezethet be engem, magamat is. Ebben a mélységben székel az elrejtett Isten. A Szentlélek temploma vagyok. Van-e tudomásom erről? Hiszek ebben? Gondolok erre? Egy szent életű szerzetes így imádkozott: „Istenem, add meg a kegyelmet, hogy életemben egy pillanatra sem veszítselek el szem elől." Különös kegyelem nélkül lehetetlenség mindig szem előtt tartani gondolatomban és emlékezetemben a belső Vendéget. Kérjem Istentől, hogy a reá való gondolás mindinkább belső szokásommá váljon. Vigyázzak, hogy a bűn által ne rakjak válaszfalat közém és lelkem mélyének Vendége közé. Isten fölülmúlhatatlan remekműve az a mód, ahogyan lelkűnkkel egyesül a Szentlélek. „Az én jegyesem az enyém, mondja a szerető Lélek, és én az övé vagyok.’’ Szemlélhetek-e ilyen nagy titkot anélkül, hogy ne lennék tőle elragadtatva? Sajnos, igen. Lehet bennem tüneményes ragyogás, anélkül, hogy megkapna engem. Bele tudok veszni a földi dolgokba. Pünkösd tüze sem képes lángra gyuüasziani bennem at érdeklődést. Idén sem történik e téren változás...? Ez egyedül tőlem függ.
