A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
45 ÚHMA-Tl ŰRNAP ünnepe nem lehet számunkra más, mint a legnagyobb lelki örömnek napja. Mert ha karácsonykor örömdobogással köszönti szívünk a közénk szállott kis Jézust; ha húsvétkor örömmel üdvözöljük a feltámadt Üdvözítőt; pünkösdkor ujjongva fogadjuk a Vigasztaló Szentlelket, akkor micsoda örömnek kell lángra kapni szívünkben Jézus szeretetétől, aki nekünk itt az Oltáriszentség- ben örökké biztosította, állandóvá tette a karácsony, húsvét, pünkösd minden fény ét s boldogságát! Mikor azt mondom, hogy az Oltá- riszentség örökös karácsony a mi számunkra, ezzel azt akarom jelezni, hogy akit mi karácsonykor kaptunk, az a betlehemi Kisded, nem hagyott el minket soha többé, hanem az Oltáriszentségbenörök- kön-örökké itt van velünk a földön. Ugyanaz az Ur Jézus, akit a Boldogságos Szűz szült e világra; ugyanaz az Úr Jézus, aki ott feküdt a hideg istálló jászolában; ugyanaz az ÚrJézus, aki a három királyok hódolatát fogadta; ugyanaz az Úr Jézus van itt is jelen az Oltáriszentségbenésmint egykor ott a betlehemi istállóban, úgy most is itt az Oltáriszentségben várja híveinek hódolatát és imá- dását. És nemcsak Betlehemben van, nemcsak a Szentföldön, ahol élt, hanem ott van mindenütt, ahol csak él egy katolikus pap, aki a szentmisét bemutatja; ott van a világnak minden népénél és minden országában és minden nemzeténél, itt van nálunk is, köztünk is. - "Üdvözlégy, áldott légy szent test és vér, mely kenyér s bor színben elrejteztél"! Az Oltáriszentség örökös hús- vét is számunkra. Örömre gyullasztó, megaludt vérünket föl- pezsdítő, letört lelkünket fölélesztő húsvét! Az Oltáriszentségben az a Szív él, amelyik húsvét hajnalán újra elkezdett dobogni és szétlökte a vért az Üdvözítő ereibe és dicső életre keltette a halott Megváltót. Micsoda életet várhatok én is etI
