A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-05-01 / 5. szám

44

súlyos életveszélyből, és ezentúl is ki fog menteni. Belé helyezzük reményünket, hogy ezentúl is megment, különösen ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imádságokkal... (II Kor. 1, 8-11).

Szent Pál többször visszatér erre a gondolatra. Ezt írja például Timóteushozc ... Hiszen azért fáradunk és küszködünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek, elsősorban a hívőknek üdvözítője. Ezt hirdesd, ezt tanítsd.. (ITim.4, 10). Rém énységünk alapja tehát az élő Isten. MivelŐmind- örökké él, azért bízhatunk abban, hogy ígéretét megtartja és nekünk is örök életet ad, más szóval: - üdvözít minket!

Ezt hirdették, ezt tanították az apostolok utódjai minden században, mindennépnek. És mindenütt támadtak hős keresztények, akik reménykedni tudtak a fájdalomban, a veszteségben, a szegénységben, abetegségben, sőt ahalálbanis. Nemcsak ahősök, a vértanúkserege, hanem a hitvallók milliói hirdetik m ekko r a erőt ad az isteni rém ény . Aki reméli az örök életet, örök üdvösséget, az nem lehet hűtlenKrisztus egyházához, nem káromolhatja Istennevét, nem hanyagolhatja el vallási kötelességét, nem élhet meg nem engedett viszonyokban, nem követhet el igazságtalanságot, nem gyűlölheti felebarátját, nem lehet bosszúálló. Akiben él az isteni remény, az inkább lemond a világ gyönyörűségeiről, de lelkét veszedelembe nem dönti, az örök élet boldogságát nem kockáztatja.

Ha többet gondolnánk az örök életre, ha isteni reménységgel várnánk az eljövendő életet, akkor nem sajnálnánk több erőfeszítést tenni Isten imádásában és szolgálatában. Több lenne bennünk a hitvallói áldozatkészség, és apostoli buzgóság. Akkor nem helyeznénk reményünket a vagyonba, pénzbe, munkánk gyümölcsébe, szerencsénkbe, hatalmasok pártfogásába, vagy tehetségünkbe, vagy akár egészségünk fennmaradásába, hanem egyedül az élő és minket üdvözíteni akaró Istenbe.

Kicsiben kezdődik . . .

Nagy veszély, ha valaki közömbös a kicsi bűnökkel szemben. Mihelyt megszólal a lelkiismeret, egy másik hang is megszólal. Hízelkedő módon álomba akarja ringatni a lelkiismeretet. Feltámad az emberben az őskísértés: valóban azt mondta volna Isten?

A most született csecsemő még nem gyilkos, nem gonosztevő, nem iszákos, de

könnyen az lesz belőle, ha majd nem veszi fel a harcot a kicsi dolgok ellen.

A bűn nem ideig-óráig akar bennünket, hanem örökre. Nyújtsd oda a kisujjadat — és mindig erőszakosabb és telhetetlenebb lesz.

A bűn először. jelentéktelennek mutatja magát, de óriási szörnyeteggé nő. Leigáz, megfélemlít. Mindig kicsiben kezdődik...