A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
43 és hatalmával bevezessen minket az örök életre. Hatalmának igazolására feltámasztotta Jairus leányát, a naimi özvegy fiát és Lázárt, aki már négy napja a sírban feküdt. Csakhogy Lázár és a másik két halott újra a földi életbe tértek vissza csupán, és ott folytatták ahol abbahagyták, hogy végül újra meghaljanak. A döntő bizonyítékot a feltámadás és az örök élet hite mellett saját feltámadásával adta meg Jézus. 0 egészen új életre támadt, új, megdicsőült teste van, amely többé már nincs alávetve a földi élet korlátainak, törvényeinek, a térnek és az időnek, a szenvedésnek, öregedésnek, meg a halálnak. A feltámadt Jézus nekünk is azt mondja, amit szent János apostolnak mondott, amikor megjelent neki késő öregkorában; - Ne félj! Én vagyok az élő. Halott voltam, de most örökkön örökké élek. Nálam van a halál és az alvilág kulcsa... (Jel. 1,17). Az a Jézus, aki egykor értünk meghalt, az most is él és arról biztosít bennünket, hogy nem hagy el minket: - Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek... Már említettük, hogy az újszövetségi szentírásban a hit szó ugyanakkor reménységet is jelent. Itt is reménységről van szó, amikor Jézus azt mondja; ... Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna nektek. Hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. Ha azután elmentem és elkészítettem a helyet, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok... (Ján. 14,1-4). Tehát bízzunk az Istenben, bízzunk Jézus Krisztusban! Igya halálfélelm ünket és s z e r e t te ink el ve sz té se felett érzett fájdalmunkat legyőzi a reménység. A feltámadt és élő Krisztus a záloga annak, hogy a halál nem a megsemmisülés éjszakája, hanem egy kapu, amelyen át belépünk a meny- nyei Atyánk hajlékába, hogy részesedjünk az Ő örök életéből és boldogságából. Ez az isteni remény adott erőt minden században a keresztényeknek s legnagyobb nehézségek, szenvedések, sőt a halál elviselésére is. Már szent Pál ezt írta a korintusiaknak: - Nem szeretném testvérek, hogy ne tudjatok erről az üldöztetésről, amely Ázsiában ért és mód fölött, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgy hogy már életünkről is lemondtunk. Sőt már el is fogadtuk magunkban a halálos ítéletet, hogy ne magunkban bízzunk, hanem az Istenben, aki föltámasztja a halottakat... A feltámadás és az örök élet reménye nem azt jelenti, hogy lemondóan, szinte fatalista módon várjuk a ránk váró jövőt, mert Isten itt a földön is gondot visel reánk. Ezért szent Pál így folytatja: ... Ő mentett ki a
