A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
34 be holmi jogtól idegen szempontokat keverünk bele)... - vagy, ha már a szívtelen szolgánál tartunk, gondolja Júdás; az, hogy hisz-e, vagy sem, teljesen független attól, hogy tömlöcbe csukatja-e az a- dósát, vagy sem. Más a hit és más a jog, ne zagyváljuk össze őket. Péter azonban, valahol sokkal mélyebben, tudja, hogy a kettő csak a fölszinen más; bent az emberben, ott, ahol a dolgok m i nő- sége elválik, összefonódnak a gyökereik. Ha a szívtelen szolga iga- zánhitt volna a királyi emberben és abban, hogy elengedték az adósságát, eszébe sem jutott volna, hogy más meg neki tartozik, és ezt atartozástbe lehet hajtani, sőt be is kell hajtani (arra az esetre, ha a királyi ember utóbb meggondolja magát és mégiscsak követeli azt, amit egyszer már elengedett). Péter tudja, hogy amiről szó van; a megbocsátás, önzetlenül, hétszer, vagy hetvenszer hétszer - végső fokon hit kérdése; éppen ezért gondolkodik látszólagos logikátlanságában is logikus abban Júdásnál, amikor azt kéri; - Növeld bennünk a hitet! Egy képtelen kép a válasz; egy eperfa, amint sietve kitépi tövét a földből, hanyatt-homlok a tengerbe rohan, és gyökeret ver a vízben. Júdás most bizonyára ösztönösen ellép tőlük, éppen csak egy arasznyit, hogy legalább jelképesen elhatárolja magát ettől a vakmerőszürrealizmustól. Péter azonban már tudja, mert már tapasztalta, hogy ezen a tengeren járni is lehet, mindaddig, amíg hisz az ember; hát akkor miért ne nőhetne benne eperfa? S arra is emlékszik, hogy bármilyen kicsiny mustármagot vetünk el kertünkben; ha felnő, akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai. Már lombosul benne a parányi magból sarjadt fa; már hallja friss ágai közt az ég madarainak énekét. Tengert lát, tele eper fával; éneklő lomberdőt ringat a tenger. De nem azért, hogy ő a lombok közt ringatózzék. Az Úr tovább beszél; és ez még mindig a hithez tartozik, a hitre vonatkozik. Mindenesetre furcsa növelése a hitnek, különös buzdítás a hitre. Föltehetőlegjúdás is ezt gondolja. Mert az imént már-már azon volt, hogy mégis föladja azt az arasznyi különállást. Tudniillik a tenger eperfásítása végtére nem is olyan rossz ötlet. Micsoda jövedelmező selyemiparnak lehetne megvetni így az alapját, és ráadásul milyen csekély befektetéssel! Júdás számol; pillanatnyilag tizenket- ten vannak itt a Mester körül; számítsunk egy mustármagnyi hitre egy hold erdőt (öntözésről nem kell gondoskodni, minthogy a fák a tengerben állnak), az tizenkét hold eperfás... Júdás agya sebesen dolgozik, látja maga előtt az óriási selyem-hernyó-tenyészetet, a
