A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
35 tenger partján a szövődéket, az utakon teve-karavánjaikat, hátukon a cégjelzéses ládákkal... - s akkor egyszerre megdermed lábában a visszalépő mozdulat, és marad, ahol van, sőt talán még egy arasz- szal odébb húzódik, esetleg tüntetőén lép is egyet, nyíltan, hangsúlyozva, hogy ezzel már végképp nem vállal közösséget. A béressel és a bojtárral, akik az elenyészett tenger helyén hazatérnek a mezőről. Megint csak egy Gazda várja őket, királyi ember, vagy intéző, mindegy; s azok ketten bizonyára éhesek és fáradtak is a napi munkától. Azt gondolják magukban; megszolgáltuk a vacsorát, megérdemeljük a pihenést. A gazda mindjárt megköszöni nekünk, hogy a hasznára voltunk és leültet maga mellé vacsorázni. De vacsora nincs; agazda nem főzött vacsorát. A gazda csak áll a küszöbön és várja azokat, akik a mezőkről esténként hazatérnek. A vacsorát annak kell elkészítenie, aki hazatér. - Gyürkőzz neki és szolgálj ki... ! - mondja a gazda. Es még csak szüksége sincs arra, amit föltálalnak az asztalára. A szolga, miközben nekigyürkőzve süt- főz, hiába dicsekszik vele magában, hogy most majd jól tartja agaz- dát. A gazdáéból főz, a gazdáéból süt; amit netán odaéget, az is a gazdáé. S ha valamit elront, és kiszalad a kamrába, hogy pótolja; amiből pótolja, az is a gazdáé. Akkor is, ha esetleg a saját kamrájából hozza; mert ami ott van, azt is mind a gazdától kapta. Azt, vagy amiből lett; a magot. Nem mondhatja; gazdagítottam a gazdát. Nem mondhatja; lám, mennyivel hasznosabb vagyok, mint azok, akik nem térnek haza, hanem inkább kint hálnak a mezőn; én jóllakattam a gazdát. Az, hogy a gazdában hisz, még semmiféle jogot nem ad neki arra, hogy a maga kiválóbb voltában is higgyen. Mit tett, amire nem kapott volna parancsot, akár szóban, akár azzal, hogy egyszerűen a kezébe adtak egy szerszámot, a kosarába helyeztek egy maroknyi magot, vagy rábíztak egy csapat bárányt? Hogy jól dolgozott azzal a szerszámmal? Ez volt a kötelessége, Hogy elvetette azt a magot és amikor kikelt, megőrizte, öntözte, gyomlálta a növényt, egy-egy magból kalásznyit nevelt? Az érdem legföljebb a magé, amely sokszorost termett. S hogy a bárányaiból nem veszett el egy sem? Az volt a kötelessége, hogy vigyázz on rájuk, se farkasnak ne hagyja, se elkószálni ne engedje őket, s olyan pásztoruk legyen, akivel szívesen hazamennek az akolba. Hát akkor miben dicsekedhet? Semmiben. - Miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok; haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk... De megte
