A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
32 kereszténységnek a kibékítése. Legalábbis a mai kereszténység ilyen bipolárisnak tűnik szemében» és úgy véli, hogy még hosszú ideig az is marad. Silone ismételten hangoztatja, hogy a kereszténység szellemi öröksége beépült lényébe. De amikor kereszténységet mond, nem valami ideológiára gondol. A szentferenci szeretet, a szegények, a kicsinyek szeretete sugárzik soraiból; az evangéliumi magatartást szüleitől és az abruzzói szegény emberektől sajátította el. Megőrzi - ahogy maga mondja - a mítoszaitól megfosztott, erkölcsi üzenetére redukált (tehát dogmák nélküli) kereszténységet. - "S ha jól meggondolom - írja - végül is, mindent egybe véve, megmarad a Miatyánk. A testvériség keresztény érzése és a szegény néphez való ösztönös vonzódás, amint ezt már hangsúlyoztam, és minderre ráépül a szocializmushoz való hűségem. Tudom, hogy ez a kifejezés, szocializmus, már elkopott és sokszor a legkülönösebb, legellentétesebb valóságot jelölik vele. Ezért még hozzá kell tennem, hogy én a szót a leghagyományosabb értelemben veszem; olyan rendszert jelölök vele, ahol a gazdaság az embert szolgálja, nem pedig az államot, vagy bármiféle politikai hatalmat", Silone keresztény életérzést sugárzó humanizmusát tisztelettel köszöntjük Az egyházon kívül marad. Ahogy Gennaro Auletta írja róla az "Osservatore della Dom enica "-ban, magáévá tehetné Simone Weil szavait; - "Megértettem, hogy az én hivatásom, az egyházon kívül maradni". - Silone is az egyház küszöbén áll és így tanúskodik. Miért akar tanúskodni Silone, amikor nem fogadja el az egyház teljes hitét, amikor elkülöníti Jézus üzenetét és az egyház ideológiáját? Azért, mert őrzi a keresztény örökséget; hiszi, hogy mindannyian egy Atyának vagyunk a gyermekei. Ez a tiszta, a természetes értelem fényében is meglátott igazságminden ember közjava, olyan egyetemes igazság, amely evidenciájával ellenállhatatlanul meghódít minden jóakaratú embert". Silone leredukálja a kereszténységet. Mi nem érthetünk egyet vele teljesen. Mi valljuk azt, hogy Krisztus maga látható egyházat akart alapítani. Az egyház titok és intézmény egyszerre. Krisztust jeleníti meg, tehát az üdvösség szentsége, és ugyanakkor hierarchikus szervezet is, látható társaság is. Viszont az igaz, - s ezt a Zsinat is kiemelte több ízben, - hogy a szervezet, az intézmény, a jog csak eszköz, út keret; mindennek az isteni élet kibontakozását kell szolgálnia. A hierarchia is az Isten népének szolgálatára van rendelve. Amikora földön vándorló egyház elérkezik céljához, amikor az Isten országa beteljesedik, megszűnik a hierarchia, de megmarad a szeretet; a szervezet végleg átadja helyét Isten gyermekei szeretet-közösségének.
