A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
27 be egy homályos ígéret, vagy inkább megbízás "a föld végső határainak" világtávlatát. Majd megkapjátok hozzá az erőt, mondja ugyanaz a búcsúígéret. Erőt mond, lelket, Szentleiket, de semmi olyasmit, ami az emberi gondolkodás szerintvalóbankonkrét, hatékony, fogható. Nemkecsegtet "helyreállítással", amikor is az apostoloknetán mind egy-egy tartomány élére kerülnének a visszaállított országban, és módjuk nyíl- néklsten országának erőteljes, adminisztratív földi megszervezésére. Nem beszél hatalomról, fegyverekről, seregekről. Erő és Lélek ebben a távlatban már-már utópiának tetszik. Nincs semmitek egy emeleti termen és a félelmeteken kívül. Meg "a föld végső határain" kívül. S amellett itt vagyok nektek én, aki elmentem tőletek, Meg az Erő Lelke, akit megígértem. Mit gondolhattak erről a Lélekről, amígmegígért eljövetelét várták? Egyáltalán, mit gondoltak, miről gondolkodtak, miről beszéltek, együtt mind, akik az emeleti teremben voltak, vagy félrevonulva külön a tizenkettő? Ha a kereszthalál el is vert minden földi reményt, ki tudja, a föltámadás üres sírjánál nem hajtott-e ki újraegy-egy szívben a földi bizakodás. Kihajtott, bizonyosankihajtott. Különbennem hangzanékfölmég az utolsó pillanatban is a kérdés; - "Tehát mostanában állítod helyre Izrael országát? De most már tudják, megföllebbezhetetlenül, hogy nem. Ez az idő, a mennybemeneteltől a pünkösdig; ez lehetett az apostolok, és az egész kis közösség számára döntő és végleges átértékelés ideje. Most döbbentek rá igazán, hogy végérvényesen más szinten kell gondolkodniuk. Határul megkapták "a föld végső határait", de hozzá "fegyverül" semmi mást, minta "tanúságtételt". Sejtik, hogyameny- nyitazidők folyamán esetenként, koronként a tanúságtételből engedni fognak, annyit fognak veszíteni, törvényszerűen, "határaikból"is, mégha más eszközökkel, más "fegyverekkel" akár minden addiginál messzebbre terjesztik is határaikat? Sejtik, hogy minden hódítás, ami nem tanúság, előbb-utóbb veszteséggé fog válni? Sejtik, hogy viszont ez a tanúság képes a legreménytelenebbnek látszó pillanatokban is jóvá írni a rosszat. Nem, aligha sejtik. Legföljebb azt sejtik, sőt már egyre inkább tudják is talán, hogy mostantól fogva máskéntkellgondolkodniuk. Más perspektívábankell látniuk a dolgokat, a dolgukat, föladatukat, szerepüket, hivatásukat. És soha többé nem szabad visszaesniük a korábbi álmokba, korábbi vágyakba, korábbi szóhasználatba. Egyszer s mindenkorra le kell tenniük a hatalom ábrándjairól, képzeleteiről és fogalmairól, a ta
