A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
28 núság fáradhatatlan gyakorlatában. Ez az erejük; és ehhez ígérte meg nekik a távozó Jézus a Lélek erejét. Erre választjákmár Mátyást is. Nem egy nemlétező sereg nemlétező osztagának várományos kapitányául, hanem "hogy velünk együtt tanúskodjék az ő feltámadásáról". Amiben az is benne van; életéről és tanításáról. Ilyen várakozások és ilyen töprengések közt érkezhetett el az elsőkeresztény pünkösd. Amikor megkapják a megígért Lelket, a megígért Lélekmegígért erejét. Nem valami palotában vagy piacon; még csak a templom tornácán sem. Nem olyan helyen, ahonnét a hódításokat szokták elindítani. Hanem a töprengések, félelmek és remények helyén, "ugyanazon a helyen", mint az írás mondja, ugyanabban az emeleti teremben, ahol ezt az ingyen ajándékot kivárták, kiimádkozták, kiérdemelték. Ezt a szerény termet, ezt a rejtezkedő házat "tölti be a zúgás"; nem a palotákat, csarnokokat, vagy éppenséggel kaszárnyákat. Jeruzsálem tele zarándokokkal, de a Lélek tüzes nyelvei nem a zarándokok szállásain és piacán lobbannak föl, hanem az "emeleti teremben". Ott, ahol már végbement a nagy átértékelés; aholmárnem várnak mást, csak a Lelket, a Lélek erejét a tanúsághoz, és nem akarnak már mást "a föld határáig", csak tanúskodni. A zúgásra összeszaladnak "a mindenféle nemzetből ott tartózkodó istenfélő zsidók"; a "galileai férfiak" hangja fogadja őket. Es ezt a hangot ki-ki a maga nyelvénhallja. - "Hogyan hallhatja mindegyikünk a saját anyanyelvét?"-kérdezik ámuldozva. Hogyan lehet, hogy ezek a galileaiak "a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit?" Hogyan lehet? Úgy, hogy most megszólal egy nemzetek fölötti, egyetemes nyelv; kétségkívül ez történt; megszólalt az egyház egyetemes nyelve, amely lényegében se nem arámi, sem nem méd, se nem pártus, se nem latin, hanem mindezekben és mindezek fölött keresztény. És "hogyan hallhatja mindegyikünk a saját anyanyelvét?" Úgy, hogy amit mondanak, amit hirdetnek, "istencsodálatos tettei", vagyis Jézus tanúsága és tanítása egyetemes anyanyelve minden embernek, az emberi ős-anyanyelv, a valóban emberi, emberivé tisztult ember anyanyelve; az emberivé nemesült vagy tudatosult természet nyelve. Közös nyelv, közérthető. De ugyanakkor mindenki a saját nyelvén érti; egyetemessége nem megsemmisíteni akarja a különöst, hanem különössége szüleiben és ízeiben a s aj át mivoltában segíteni egyetemessé. Améd nem hiába méd, és a pártus sem hiába pártus; mindegyik egy-egy
