A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-05-01 / 5. szám

26

Rónay György

O'",

(Pünkösdi olvasmány)

Mit csináltak ezek a "gali- leai férfiak", miután az Olajfák hegyéről visszatértek Jeruzsálembe? - Mit csinált ez a pásztora nélkül maradtnyáj? "Egyszívvel- lélekkel, állhatatosan im ád- koztak"; ennyit mond róluk az írás; és még azt, hogy egy napon Péter szólásra

emelkedik, és a zsoltár szavaira hivatkozva, melyek szerint "tisztségét kapja meg más", javaslatot tesz Júdás elárvult helyének betöltésére. Megejtik a sorsolást, és Mátyást "a többi tizenegy apostol közé sorolják".

Aztán tovább imádkoznak és várnak. Mire várnak? Most már tudjuk, hogy amit a szívük mélyén olyan titkon és makacsul reméltek, semmiképp sem fog megtörténni "mostanában". Egyáltalán, ez az egész kérdés "nem rájuk tartozik". Világosan, félreérthetetlenül megkapták a választ, mintegy búcsúzóul, hagyatékul, végső eligazításul; nem erről van szó. Nincs szó semmiféle "helyreállításról". Órájuk valami egészen más tartozik; az, hogy "tanúságottegyenek róla", Jézusról, Jeruzsálemben és Jeruzsálemen kívül, "egészen a föld végső határáig".

Péter mindenesetre megjegyzi; Mátyást is azért választatja meg, hogy "velük együtt tanúskodjék". Es velük együtt járjon.

Egy pillanatnyilag képtelen perspektívában. Összebújva, bezárkózva egy "emeleti teremben", ahol nincsenek többen százhúsznál még egy olyanfontos eseménynél sem, amilyen az apostol-választás. Ezzel a maroknyi, megfélemedett férfival és asszonnyal állítja szem