A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
23 Legkorábbi ábrázolását csak a ravennai S. Apollinare Nuovo templomban találjuk, ott látjuk őt a szüzek menetében. De ekkor tisztelete szorosan összefügg legendájával. A liturgiái imáknak Nagy Sz. Leó pápáról nevezett gyűjteményében, amelynek szerkesztője nem volt római és nem a római egyháznak állította össze a gyűjteményt, Sz. Cecilia emlékezetére 5 saját prefációval ellátott miseszöveget olvashatunk. De ezeken is meglátszik a legenda hatása. Igaz, hogy a Tiberisentúl emelkedő templomot, ahol a szent teste nyugszik, már az 5. században Cecilia, vagy Szent Cecilia templománaknevezték, de a történészek még nem tudták biztosan megállapítani, hogy az a Cecilia, akinek emlékét e templom hirdette, azonosnak tekintendő-e avval a Cecíliával, akinek sírja a Szent Kallixtus katakombájában itt ebben a kriptában volt. Vagyis tény az, hogy itt ebben a sírkamrában, itt ezen a helyen egy Cecilia nevű keresztény nő teste pihent. Innen vitték át a Tiberisen tálra a 9. század elején és 1599-ben a tituláris bazilikában nyitották ki a pápai bizottság jelenlétében a márvány koporsót. Két tanú jelentése maradt reánk erről az agnoszkálásról, Bosio és Baronius beszámolója azonban ellentmond egymásnak. Jelen volt Maderna is és úgy faragta meg márványba a szent alakját, ahogyan a szarkofágban feküdni látta. A híres szobor, a szent tiszteletét hirdető bazilikában, a lánykát jobb oldalán fekve mutatja, két karja kinyújtva, térdét érinti, mintha halálában is tisztaságát védené, feje gyolcskendőbe vanburkolva, ahogyan a lefejezetteket szokták eltemetni. Itt felvetődik a kérdés: - kiket tekintett az ősegyház vértanúknak? Azokat, akik életük feláldozásával, vérük ontásával tettektanú- ságot Krisztus mellett. Tertullián szerint a vértanúban a szenvedő Krisztus van jelen. Antióchiai Sz. Ignác a rómaiaknak írt levélben azt állítja, hogy a vértanú az Isten szava. A vértanúság fejezte ki azt az eszményt, amely minden hívőt ihletett; szenvedni és meghalni a- zért, hogy Krisztus áldozata legyen az ember és így szenvedésében részesüljön. Az ősegyház közvéleménye szerint az Isten a vértanút különleges ajándékokkal halmozza el; ajövőbe lát, a szívek titkátis- meri, csodákat tesz, emberfeletti bátorság lakik benne és mivel a nemhívők előtt nyíltan Krisztus mellett tesz tanúságot, példájával megerősíti testvéreit, építi az egyházat, munkálj a egységét. Úgy küzd Krisztus ügyéért, amint a gladiátorok küzdenek a cirkusz porondján a győzelmi babérért. Az Isten országának a harcosa, aki Krisztus végleges győzelmét készíti elő. Mind ennek jutalmául a vértanú hármas hatalmat kap az Istentől; - közbenjárhat mégélőhittestvéreiért; az elhunytakat az égben fogadja és a bűnöket is megbocsáthatja. A Via Tiburtina-n lévő azonos nevű katakomba egyik felirata T
