A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-05-01 / 5. szám

22

nevét? Nos az oltártól jobbra a sírfülkében, mintha egy kandalló négy- szögletes nyílásában volna, ott fekszik a vértanú lányka márvány- szobra, másolata annak, amelyet Mademo faragott annak utána, hogy Szent Cecilia szűz és vértanú testének az agnoszkálásánál jelen lehetett. Szent Cecilia szarkofágja itt állt 821-ig, amikor is I. Pascualis pápa a Tiberisen túlra, a Szent tiszteletére emelt bazilikába átvitel te. Talán egyetlen más szent sem volt annyira népszerű Európa fiatal egyházaiban, mint Szent Cecilia. Legendáját mindenütt ismerték, és ki tudja, hány formában festették meg, amint az orgona billentyűsora előtt ül és az angyalok énekét égi zengzetekkel kíséri.Viszont az is igaz, hogy alig találunk valaki más szentet, akinek az alakja a történelemtudomány szempontjából annyira problematikus volna, mint az övé. Mert tiszteletének első hagiografiai nyomait csak az 5. század végén találjuk, vértanúságának a történetét, a passióját, ekkor foglalták írásba. A harmadik század közepén ugyan neve megjelenik a római ünnepek sorában, de utána mintha a következő 200 esztendő semmit sem tudott volna róla. A vértanúk első életrajzírói; Szent Ambrus, Szent Jeromos, Szent Damasus, Prudentius műveiben Szent Cecíliáról semmit sem találunk. Alakja a mozaikképekről is hiányzik. A 6. század közepén azonban ünnepét a Tiberisen túl emelkedő említett templomban már azon a napon ülik, meg, amelyen (november 22.) ma is megemlékezik róla a liturgia.

Szent Cecília márványszobra.