A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
21 P. Orbán Miklós, S.J., Róma 55. Kiket tekintett az ősegyház • vértanúknak? • Ismét a Szent Kallixtus katakombába vezetjük el olvasóinkat. Itt vagyunk a földalatti temető egyik leghíresebb kriptájában. Kis oltár jelzi, hogy ez a kripta különös tiszteletnek örvend. Az oltáron megvan minden; - gyolcstakaró, feszület, gyertyák; látszik, hogy itt naponta többször is mondanak szentmisét. Sok zarándokcsoport kora reggel keresi fel a katakombát és ilyenkor vezető papjuk mondja a szentmisét, a hívek pedig hazai énekeikkel kísérik a liturgiát. Az egyház egységének és egyetemességének meggyőző kifejeződése ez. A római vértanúk tisztelete a liturgiával terjedt el az egész világon, hiszen a misekánonban amagyarok apostola, Szent Adalbert, éppúgy megemlékezett a római egyház szentjeiről, mint megemlékeztekmin- denütt a barbár északon a Bonifácok, Ansgárok, szerzetesek, hithirdetők, szentek és vértanúk, akik az evangéliumot vad törzsek körében hirdették. Es ezer esztendő óta a Krisztus szelíd és könnyű igáját hordó népek évről évre elküldikide Rómába követségüket. Jönnek irek, jönnek angolok, jönnek németek, jönnek franciák és jönnek a tengerentúlról, jönnek távol Keletről, idegen, nagyszerű kultúrák birtokosai és itt saját énekeikkel tisztelik azokat, akiket a római egyház, minden más egyház anyja, a tanúságtétel hőseiként tisztel és akikhez imádkozik. Ki ne ismerné kis misekönyvéből pl. Szent Cecíliának a
