A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
10 nem igen szoktak ilyen hosszú ideig fennmaradni. Ez alá az eperfa alá terítettek asztalt a vendégseregnek, akik már javában ott nyüzsögtek az udvaron. Maga az ezüstmenyegző éppen olyan volt, mint akármilyen más ilyen ezüstmenyegző. Nem is ennek leírása adta a tollat a lőcsfalvi pap kezébe. Érdekessége az volt, hogy ezen a menyegzőn hullott le a lepeljakab Jánosék nagy titkáról. Most tudták meg magának a gazdának a szájából, hogy miért nem iszik semmiféle szeszes italt; hogy miért is nem dohányzik,és miért nem káromkodik soha. A titok nyitja pedig ez volna! A Jakab porta a kert végén összefut Tóthék portájával. Tehát kertvégi szomszédok - ahogy mondják faluhelyen. A Tóthék lánya a Manci pedig az az érdemes asszony, aki Jakab Jánossal ma ezüst menyegzőjét ünnepli. A történet kezdetén az eperfa már ott állt az udvaron, de nem volt ilyen terebélyes még mint most, hiszen az is fiatalabb volt. Jakab Jánost akkor még Jancsikának hívták, Tóth Mancit pedig Micikének. AJancsika lehetett olyan 11 éves, a Micike pedig kilenc. Jancsika apja hintát csinált az eperfa egyik kinyúló vastagabb ágára, a korhadt kötélvégek ott lógnak még ma is rajta emlék-ként. Ezen hintáz- gatott naponta visongatva és énekelve a Jancsika. Irigy szemmel nézte ezt a jókedvű játékot a kert végéből a Micike. Smivela kétcsalád akkor nem volt valami jó viszonyban, mert Tóth Imre bátyánk, az Isten nyugosztalja, igen részeges, házsártos, no megocsmányszájúkáromkodóember voltésbizony sokszor összerúgták apatkót a szomszéddal ott a kert végén. így hát a Micikenem mert a Jakab portára átmenni. De milyen agyerek! Annyira szeretett volna hintázni, hogy a végén egy napon azon vette észre magát, hogy már ott is áll a fa közelében és tátott szájjal bámulta Jancsika hintá- lózását, amíg Jancsika is észre nem vette s mivel jószívűgyerkőc volt, hát odakiáltott neki magas hinta-trónusáról;- Hé, Mici, hintázni akarsz? Mici csak annyit motyogott; - Ühüm !- No gyere ülj mellém! S ettől kezdve Micike sokszor átsurrant és együtt hinta-palin- táztak a lecke megtanulása után. Az öreg Jakab gazda, mármint János édesapja, félt, hogy a kettős teher alatt hamar elváshat a kötél s Isten ments még kár is eshet a gyermekekben és mivel Jancsi egyetlen gyerek volt, nem akarta megfosztani a játszótárs örömétől, hát egy másik hintát is csinált a fa túlsó oldalára hajló egyik ágon, aminek a gyerekek igen megörültek.
