A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
II Most már kettesben hintáztak. Sokszor az ellenkező irányban s mikor a Jancsika ment felfelé, a Micike jött lefelé, szembenegy- mássál, ami különös izgalmat adott a játéknak. Egy ilyen hintázáson aztán egy alkalommal a következő párbeszéd folyt le a gyerekek között:- Mici, ha én megnövök, oszt nagy legény leszek, én téged meg foglak kérni, lennél-e a feleségem?! A két hinta háromszor-négyszer is találkozott egymással útközben, m íg végre Micike választ adott volna:- Hozzád megyek, de csak akkor, ha nem iszol soha. Megint járt le s fel a két hinta.- Dehát minden rendes felnőtt ember iszik, - mondja a fiú.- Hát ha te is inni fogsz, én nem megyek hozzád!- Hát akkor nem iszom! - Biztos? - Biztosi- Jó, mert az apám nagyon iszik s mindig megveri ilyenkor anyámat, bátyámat meg engem is.- Jó, hát nem iszok, oszt nem verlek meg - adta szavát a kis legény. - De nem is pipázol majd?! - Hát mán pipázni se lesz szabad? - Nem, mert az büdös. Nem állhatom!- Jó hát, akkor csak cigarettázni fogok!- Azt se, mert nem szeretem a dohányfüstöt!- Azt nem ígérhetem, - becsületeskedett a fiú.- Hát akkor nem megyek hozzád!- Jó, hát akkor nem fogok dohányozni!- Akkor hozzád megyek, de csak akkor, ha nem is fogsz káromkodni, mert apám olyancsúnyán káromkodik, oszt olyankor reszketek egész testemben! - No hát akkor nem fogok káromkodni!- Akkor hozzád megyek! Múltak az esztendők. Jancsikából János lett. Már ő gazdálkodott, mert apja nagyonbeteges lett. A Micikéből pedig takaros nagy leányzó serdült, akit apja-anyja itt hagyott már és bátyjánál lakott, aki közben megnősült. Aközben az eperfa is megterebélyesedett s a két egykori hintának már csak a kötél csonkjai csüngtek le a két ágról. János legény szégyenlős lett s bár szemével szüntelen leste, kísérte a Mancit, akinek szintén felragyogott a szeme, valahányszor János legényt láthatta, de olyan nagy barátság már nem volt, mint valamikor gyermekkorukban. Annál is inkább nem, mert János legény bizony el-eliszogatott legény-komáival a korcsmában, no meg a cigaretta is szüntelen ott csüngött a szája csücskében és bizony az állatokkal vesződve,csendes estéken át-áthallatszott a cifra káromkodás a Tóthék portájára, amitől a Manci mindig reszketni kezdett egész testében. Egyik nyári napon a Tóthék tehene felfúvódott a gyenge lucemá-
