A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-05-01 / 5. szám

9

P. Szeder Mihály, S.J.

Bor-nem-issza Jakéi János

(A lőcsfalvi pap naplójából.}

Szép langyos májusi nap volt. A lőcsfalvi pap Julis asszonyra bízta a plébániát: - Ha valaki keres, jöjjön máskor, ha beteghez hívnak, szaladjon értem valaki Jakab Jánosékhoz, mert ott leszek az e z üs t-1 akodalm on.

El is indult, mert nagyon becsülte Jakab gazdát, aki példás életével valósággal életre váltotta azt a hitet, amiről népének prédikált.- Igaz kicsit túlzásba is ment talán - beszélget útközben saját magával, - ahogy elgondolkozva rótta az utat a Jakab porta felé. - Mert nem hiába nevezte a falu Bor-nem-issza Jakab Jánosnak, nemcsak bort nem ivott, amit pedig még a lőcsfalvi pap is megbecsült, főleg ha jobbfajta volt, de semmiféle szeszes italt nem fogyasztott. Azonban nem a "nem-ivás" ténye izgatta a tisztelt fantáziákat, hanem az, hogy miért is nem iszik, mikor terem is neki elég. Az biztos, hogy nem a gyomra miatt - mert az van neki jó, hogy még a vas-szöget is megemésztené. Sem a szíve nem kényszeríti, mert az is jó erős van neki. Én magam sem tiltom a bort tanítványaimnak,- morfondíroz ott tovább botjával suhintva egyet-egyet a hangsúly kedvéért. Az a fontos, hogy mértékkel fogyasszák. Hisz még Pál apostol is ajánlgatta szeretett tanítványának. Érdekes, mindenesetre érdekes! De nem is dohányzik. Ezen annál is inkább csodálkozott, mert most is a szájában volt a pipa és erősen hitte, hogy emiatt nem fogják kizárni a mennyek országából,ha szentté nem is avatják... De a falu népe főleg azért bámulta, mert soha senki sem emlékezett, hogy mióta megnősült, Jakab János valaha is elkáromkodta volna magát.- Hát bizony az ilyen embert meg kell becsülni, mert oda lehet állítani ellenbizonyítéknak akármilyen szektás atyafinak, aki éppen ilyesmivel érvel az ősi vallás ellenében. No épp azért akarom ma kitüntetni ezüst lakodalma alkalmával.

S miközben így eszmélkedve botorkált, azon vette magát észre, hogy már ott is áll a Jakab porta előtt. Az udvaron a kert alatt állt egy hatalmas terebélyes eperfa, lehetett biztos 50 ha nem 60 esztendős, ami pedig ritka dolog az eperfa-nemzedékhistóriájában,