A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-05-01 / 5. szám

6

egy színésznőről, egy pálinkáról vagy szivarról, mint Fatimáról, hiszen még a katolikus lapok is alig írnak róla. Ha megtaláljuk a választ e kérdésre, kezünkbe jut létünk titkának a kulcsa és megértjük a bomlott századot, amelyben élünk, sőt a jövőbe látunk és legyőzzük a fojtogató válságot, amely most az egész földet sújtja. Mi tehát a döbbentő, a lenyűgöző, a hódító, micsoda történt ott és folyik tovább és milyenörömkút bősége tölti meg millió szív kelyhét Fatimában?

Bármennyire titokzatos e mozgalom és folyton növekvő áradása, félszázadbőven elegendő arra, hogy fölfogjuk a lényegét és pontosan lássuk, milyen erő működik benne. Ha beszélnek és írnak róla, folyton csodát emlegetnek, de nem hangoztatják eléggé, mekkora újság lesz az ember, aki a teremtő áramkörbe kerül. Ma már közhely és jelszó az, hogy csak valami új emberfajta képes a történelmet folytatni, mert az a nép, amely most a földet lakja, egyik csődből a másikba tántorog és túlságosan gyönge ahhoz, hogy megoldja a létbevágó kérdéseket, amelyek eléje tornyosulnak. Fatimában már sereglik az új nép, amelynek kinyílt a szeme és torkig van az undorral, amire a világ mai állapota készteti. Elég volt már neki a hínáros fertőből, amiben az egész társadalom vergődik. Elég a bűzhödt mocsárból, amely a szánkba folyik, ha nem vigyázunk. Elég neki a láp virágainak hazug mosolya, amely a csőcseléket a sárvízbe húzza,, ahol a gyilkos mélység megfojtja a lelkét. Ma a földön a fertő az úr, a rothadás a törvény, alig van mosoly, csak a vigyor fintorog a pimasz arcokon. Ismeretlen a vidám öröm, csak a kárhozottak röheje harsog a bomlott tivornyán. Fatimában nevet az ég, kristályosa levegő, ünnepet zeng a fény a sziklás tetőn, sajogva könyörög a vezek- lés. A szív repes az isteni örömtől, amelyet nem lehet találni Estoril arany homokján és ragyogó szállodáiban.

Fatimában a legfőbb csoda a belátás, hogy hinnem kell Istenben, ha mint ember akarok élni és gyökeresen változnom kell, hogy Istenhez jussak. A roppant magas torony égbe lendülő kőujj, óriási mutató, hangtalan kiáltás; Jézushoz menjetek, ha boldogulni akartok I Ott fölhasadta kárpit,amely a föld és a másvilág, az időmeg az örökkévalóság között van. Ott újabb kijelentés történt és sürgető üzenet jött a könny télén hazából és ezt azóta sokasodó jelek igazolják tovább. Ott elnémult a kétely, ahol a tények parancsolnak és az isteni erő világít a tudatban. Ott nincs semmi kényszer és a végtelenbe nyújtózik a lélek, amikor a gúzsba kötött akarat megszabadul a rossznak minden bilincsétől. Ezt a foglyokat kiváltó Mária műveli, amikor könyörgése hatalmával magához öleli a nyomorban senyvedő népet. A vakságba sorvadt szemről lehullik a hályog, amikor a kegyelem sugár-