A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
43 De ne gondoljuk, hogy ezek az őszinte gondolatok megállnak a hagyományos keresztény istenhit bírálatánál. Kétségkívül, Dr. Robinson írásában néha karikatúrát csinál az átlagkeresztény istenhitének fonákságaiból. Sok keresztény tényleg úgy beszél az Istenről, mint valami túlvilági személyről, aki valahol "ott fenn" a megközelíthetetlen magosban lakozik. Még a hagyományos keresztény bölcselet nyelvén is az Isten a világon "kívül" álló örök létező, akinek létét csak az emberi értelem kutató logikája fedezheti fel, mint a világ változatlan végső okát. Ez a beszédmód a huszadik század embere számára érthetetlen. Számunkra, "ott fenn", a magasban, megközelíthető világok távlatai várják az űrhajóst, ahol nincsen Isten, csak földünkhöz hasonló anyag. A világmindenség egy zárt rendszer, amelyet nem a mindent felülmúló, transzcendens isteni lény ismerete, hanem a természettudomány állandóan fejlődő felfedezései magyaráznak meg teljesen. A modem természettudományos gondolkozásban felnőtt ember szemében az Isten léte csak egy "felesleges hipotézis". Ezért állítja Dr. Robinson - ha Istent "ott fenn" vagy "ott kinn" a tapasztalható világon kívül keressük, istenhitünk értelmetlen lesz. De talán jobban megérthetnénk az Isten valóságát, ha az Isten létét inkább emberi életünk legmélyén keresnénk. Az istenhit lényegében arra a kérdésre felel, ami az embert a legvégső fokon érdekli. Az Isten nem a "magasban", hanem az emberi lét legmélyén van. Az Isten az evilági emberi lét legvégső értelme és értéke. Ha így fogjuk fel és ilyen szavakkal hirdetjük istenhitünket, akkor - Dr. Robinson szerint - az Isten létében csak azok kételkedhetnek, akik kétségbevonják, hogy az emberi életnek és a világ életének van egy ilyen végső értelme és értéke. Ezt csak az igazán ateista vonhatja kétségbe. Aki azonban elismeri, hogy életünknekvan egy ilyen végső alapja, már lényegében istenhívő. Természetesen ez abelátásmég nem a teljes keresztény isten- hit. De ha egyszer feltesszük a kérdést; - "MI ez a mindennek értelmet és végső értéket adó isteni valóság?" - vagy inkább; - "KI ez az Ismeretlen, akiben minden létező gyökerezik?", akkor már megtettük a feleutat a jellegzetesen keresztény hit felé. Mert ez utóbbi szerint nem mi gondoljuk ki eszméinkkel, és nem mi valósítjuk meg szorgalmas alkotó munkánkkal az emberi lét végleges értelmét és értékét, hanem ezt attól fogadjuk el, akitől egész létünk függ, és aki életünk értelmét szabadon kitárja előttünk. Ha ezt egyszer elismertük, akkor elismertük teremtett voltunkat, és ebben a világot teremtő szabad személyes Valóságot. Robinson püspök szerint az Istennem egy hozzánk hasonló túlvilági személy, aki egyszer sza
