A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
18 Miért tanítja a katolikus egyház, hogy a Szentírás mellett a szájhagyomány is hitforrás ? A protestánsok csak a Szentírást fogadják el Isten szavának. Eléggé elterjedt az a vélemény, hogy a katolikus felfogás szerint két hitforrás van; az egyik a másiktól függetlenül kinyilatkoztatott igazságoknak csak egy részét tartalmazza. Egy 1938-bankiadottkatekizmus így ír: ... "szájhagyomány szóval azokat a kinyilatkoztatott igazságokat jelöljük, amelyeket az apostolok csak szóval hirdettek meg és az egyházban nemzedékről nemzedékre tovább adtak". A szenthagyománynak ilyen meghatározása azonbannem hivat- kozhatik semmiféle zsinati tanításra sem. Éppen azért ahittudomá- nyos eszmélődés bírálatát sem kerülhette el. A tényeket kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a szentírással kapcsolatos kérdések tárgyalásakor a Trienti Zsinaton két felfogás küzdött elismerésért. Az egyik felfogás szerint a szentírás nem tartalmazza a kinyilatkoztatás egészét. A hittudósok másik csoportja szerint a szentírás a hit teljes forrása. A Trienti Zsinat nem kívánta a vitát eldönteni és tanítását úgy fogalmazta meg, hogy azt mind a két irány képviselői elfogadhassák. Más szóval: a zsinat a hittudósokra hagyta, hogy a szentírás és a szenthagyomány viszonyát tovább tanulmányozzák és tisztázzák, míg a kérdés hivatalos egyházi döntése megérik. A zsinatot követő három évszázad hittudósai nem vitték előbbre a kérdést; sőt a zsinat gondosan megfogalmazott kifejezéseit később úgy értelmezték, mintha a zsinat az egyik irány felfogását tette volna magáévá. Csak a múltszázadbankezdődött a kérdés alaposabb tanulmányozása. A szentírás és a szenthagyomány viszonyát úgy érthetjük meg leginkább, ha az ősegyház helyzetét vesszük szemügyre. Az egyház élete az igehirdetéssel indult. Ebben katolikus és protestáns hittudóKÉRDEZTEK: FELELÜNK!
