A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
17 tálában nem voltak kapcsolatban az egyházzal, vagy éppen szemben állottak vele. Ki tagadhatná, hogy ez súlyos gondokat okozott az egyházban, s komoly benső gyötrődéseket idéz elő napjainkban is. De a magyar kereszténység ezeréves örömünnepének közeledtével egyre inkább átérezzük, hogy az egyház örökkévaló igazságait újból és újból bele kell vezetni az emberi történés folyamába, a változó idők értelmét pedig az örökkévalóságból kell megértenünk. Ezért hisszük, hogy a kereszténység szétvált szervezetei idővel ismét egymásra találnak a megújhodó egyházban, Péter székének szellemi és erkölcsi tekintélye minden népek számára az emberi egység jelévé válhat és közvetítheti az emberi kultúra végső értékeit, az örökkévalóságból táplálkozó humánumot, s akrisztusi szeretet kétségbe- ejtőenmegvalósíthatatlannak látszó, mégis igaz reménységet ragyogó eszméjét. Amikor az új évezred küszöbéhez közeledve - a magunk helyén - mi is ezért fáradozunk, hisszük, hogy így jól szolgáljuk az örökkévalóságot az időben és a történeti időt az örökkévalóságban. AZ EKUMENIZMUS TÍZPARANCSOLATAs 1. Jusson eszedbe, hogy a kereszténység minden ágában találhatók bűnösök is, szentek is. 2. Az áttérést ne tekintsd az ekumenizmus szükséges gyümölcsének. 3. Ne légy szeretettel jes az igazság rovására. 4. Ne törekedjél az igazságra a szeretet rovására. 5. Ne vond kétségbe a másik őszinteségét, s ne vádold könnyen babonasággal, tudatlansággal, félelemmel, mikor hitünk mozgató rugóját vizsgálod. 6. Tiszteld, amit szentnek tartanak. 7. Ne védd a védhetettént. 8. Dolgozzatok együtt a köz javára, mint polgárok, kik egyenlők a törvény előtt. 9. Imádkozzatok együttI 10. Hagyd a hittudományt a hittudósokra I
