A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
15 rendű reményt ébresszen bennük, hogy reméljék, várják és kérjék az igazi, a legnagyobb nyomorúságtól való szabadulást is. Jézus szavaival és tetteivel tanította, hogy a legnagyobb baj, amitől az embert meg kell szabadítani, nem a külső nyomorúság: a test bajai, betegségei, a szegénység, szolgaság, hanem abelső nyomorúság az igazi rossz; a lelki vakság, lelki süketség, lelki lepra, lelki bénaság, és a lelki rabszolgaság. Egyszóval: a bűn, mert a bűn nyomában az ember elszakad Istentől és lelkileg meghal. Az üdvösség abban áll, hogy Jézus megszabadít minket a bűntől, a lelki haláltól és újra létrejön a békesség, szövetség Isten és az emberek között. Mi az 0 országának, népének tagjai leszünk, mint Istengyermekei. Jézus azért jött a földre, hogy ezt az örömhírt hirdesse elsősorban, az Isten országának örömhírét. Azok, akik hallgatnak rá, bíznak benne, és követői lesznek, azok egy népet, egy országot alkotnak, az Isten népét és országát. Jézus kortársai azonban még az Isten országánaköröm- hírétis félreértették és félremagyarázták. Annyira megrögzöttek földi reményeikben, hogy az Isten országát is úgy képzelték el, mint földi, politikai országot, anyagi jóléttel, gazdagsággal, függetlenséggel. Ezért azt tartották, hogy a Messiás legelső tennivalója az, hogy felszabadítsa őket a római uralom alól. Ez a magyarázata annak, hogy annyi álmessiás támadt abban az időben, akik lázadást szítottak. Jézust is hajlandó lett volna a nép elfogadni, mint Messiást, azzal a feltétellel, hogy olyan messiás lesz, amilyent ők vártak. Ezért például, a csodálatos kenyérszaporítás után, a nép megindult feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, de ő visszavonult előlük a hegyre, egészen egyedül. Másnap, amikor a keresésére indult tömeg megtalálta őt, Jézus így szólt hozzájuk; - "Kerestek engem, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem azért, amely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia admajdnektek"(János, 6, 26). A messiási címet tehát Jézus magának tulajdonította; O az, aki megalapítja az Isten országát, de visszautasította azt az alacsonyabb- rangúfelfogást, ahogyan a tömeg képzelte el az ő küldetését. Ougyan kenyeret is adott nekik csodálatos módon, de ezzel csak figyelmeztetni akarta őket, hogy reményeiket az örök életet adó kenyérbe helyezzék. Később, amikor Jézus feltámasztja Lázárt, és utána a húsvétiünnepekre Jeruzsálembe megy, a nép ezt a bevonulást a messiáskirály diadalmenetévé avatja. A zsidó nép vezetői azonban attól tartanak, hogy a tömeg lelkesedése lázadássá fajul, és az majd előidézi a xómai hadsereg közbelépését, és akkor majd elvesztik azt is, T
