A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
4 szont azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt De már harmadnapja annak, hogy ez történt" ... és annak is félnapja már, hogy föltámadt, hogy "megzavart minket" a föltámadása híre; és őt magát még mindig nem láttuk, és még mindig nincs semmi, még mindig minden ugyanaz.... és akkor minek volt az egész? Egy óra sem telik bele, és tudni fogják, hogy számukra ezért a találkozásért. Mindenki számára a maga találkozásáért. Ezért a "maradj velünk"-ért Ahhoz, aki egyszercsakmellénk csatlakozik, és beszél hozzánk, s aztánmindig "úgy tesz, mintha tovább akarna menni" (mert nem kényszeríti magát senkire, és senkinek sem akar a terhére lenni); de ha kimondtuk ezt a "maradj velünk"-et, soha nem megy tovább, hanem mindig "betér, hogy velünk maradjon". Ahogy sietnek vissza Jeruzsálembe a többiekhez, Kleofás és társa; ok már tudják, hogy ezért volt. Nem uralomért, és nem hatalomért. Hanem, hogy "ráismerjünk a kenyérszegésről". JEGYZETEK AZ ÉLETRŐL ■ Örömzöld New York körül tizenkét napja már, hogy szakad az eső. A kedvetlen emberi település szürke, színtelen idegességben rángatózik. Csak a fű zöld. Gyerekkorunkban régen az ilyen zöldre azt mondtuk, hogy haragoszöld. Pedig örömzöld ez a zöld. Egyedül a pázsit örül o betonutas betonrengeteges vidék kisebb-nagyobb pontjain, - A pázsit ügy szép, ha rövidre nyírjuk, - gondol juk, mi emberek. A sok esőtől a pázsit magasba szökken, - a pázsit szeret nőni. Míg mi básongunk, a pázsit örül. Mégiscsak jó látni, hogy vannak örömszigetek a búsongás tengerén. A kedvetlen szürkében örömzöld. (Cser László, S.J.)
