A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
5 ß 0010008/3® faß Mindenkivelmegesiknéha, hogy úgy látszik, mintha minden ősz - szejátszanaellene az életben... minden egyszerre összeomlik. 1930- ban engem is ugyancsak megrugdosott az élet, még a fogaim is majd kihullottak tőle. Olyannyira, hogy az öngyilkosságban láttam az egyetlen kiutat s már el is határoztam, végzek magammal. Üzletem tönkrement, családi kapcsolataim szétszakadtak és csak 8 fillér volta zsebemben. Emlékszem, amint szinte vakon tántorogtam ki a mezőre. A következő pillanatokra csak elmosódottan emlékszem. Halálos gyötrelmek között a földön feküdtem, mikor valahogy a hold és a csillagok fénye tudatossá vált bennem. Ami akkor történt, lelkem mélyéig hatolt. Amint az égből tot néztem, minden idegszálammal buzgón imádkozni kezdtem. - Isten, ha most megsegítesz, egész hátralevő életemet azzal fogom tölteni, hogy segítsem azokat, akik levertek és az életből kitaszítottaknak érzik magukat. Hirtelenül úgy éreztem, mintha újjászülettem volna. Ez a lelki élmény a megelőző elkeseredettség és kiábrándulás után, mintha megtisztította volna lelkemet. Hálásan nekiláttam, hogy beváltsam ígéretemet. Egyetlen cél sem olyan határozatlan, mint amikor egyszerűen eltökéled, hogy segíteni fogsz másokon. Miután saját életemet ismét szilárdan megalapoztam, legfőbb törekvésem a levertek és kitaszítottak megsegítése lett, azoké, akik hajlandók segíteni magukon, de akiknek szükségük van valakire, hogy megmutassa nekik az utat. Ezekben az években, amikor új életet kezdtem, legnagyobb erőforrásom az Istenbe vetett hit volt, amelyhez az a meggyőződésem társult, hogy ha valakinek van önbizalma, akkor minden célt elérhet. Elmondok itt egy esetet sok tapasztalatom közül, amelyből kiviláglik, hogy az ilyen önbizalommal társult Istenbe vetett hit csodákat művelhet. Egy napon, 1946-ban egy hivatal várószobájában ültem és már vagy ezredszer a "Boldogságod kulcsa" (Your Key to Happiness) című könyvben lapozgattam. Hamarosan észrevettem, hogy a titkárnő T
