A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

2

Ez a másik, János azt írja magáról: "Látta és hitt". Péter is látta. Péter is hitt? Lukács, aki csak őt említi a hajnali sírnál, Jánost nem, azt mondta róla: "igen meglepődött és hazament".

Jánosnál a felejthetetlen jelenet következik; a sírdogáló Mária Magdolna Jézussal, akit kertésznek néz, s aki aztán leleplezi magát és elküldi őt a föltámadás hírével a tanítványokhoz. Mária Magdolna szalad, viszi a hírt; nyilván elfúló lélegzettel ront be a várakozók közé, és nyilván szinte lelke szakadtán kiáltja; "Láttam az Urat! "

Hogy erre kirohantak volna, hogy ők is lássák, ők is beszéljenek vele? Egyetlen szó sincs róla. Hogy izgatottan faggatták volna legalább a hírhozót, hogy; - hol? mikor? mit mondott? Erről sem olvasunk akár csak egy szót is. Helyette ezt olvassuk Lukácsnál, tárgyilagosan: - "De azok üres beszédnek tartották szavaikat esnem hittek nekik". Mária Magdolnának, meg a többieknek, akik közül, mintegy hitelesítőleg néhányat nevén is nevez: Johannának, Máriának, Jakab anyjának. "Es még másoknak"- teszi hozzá.

János evangéliuma szerint, ahogy nézik Péterrel az üres sírt, a gyolcsokat és a fejkendőt, "külön összehajtva", szinte jeléül annak, hogy ez a Föltámadás minden sietség nélkül ment végbe, az i- dőnek valami más rendjében, letéve egyszer s mindenkorra a halál és a sír, az árulás és a tagadás zűrzavarába ennek a más Rendnek a tanúságát, az összehajtott fejkendőt (összehajtva, renddé rendezve a Halál szemfödőjét) - János szerint, ahogy ezt nézik a sírbarlangban, "eddig még nem értették meg az írást, amely szerint föl kell támadnia halottaiból"; de (noha nem mondja, sejthetjük, hogy hozzá gondolja, és gondoltatja velünk), most már értik. Látják az üres sírt, és értik. Mit? Amit jó néhányszor megmondott nekik; hogy föl kell támadnia.

Ezt már értik, legalábbis ők ketten. De lehet valamit úgy is "érteni", hogy semmit sem értünk a lényegéből.

A tizenegy meg a többiek, mindeddig ott virrasztottak együtt, szorongásban, gyászban, döbbenetben, félelemben. Megjönnek harmadnaphajnalban az első hírek; nem hiszik, üres beszédnek tartják. De a női szót csakhamar férfiszó hitelesíti; Péteré, Jánosé. A sír üres. És Mária Magdolna látta az Urat, beszélt vele; így állítja, és most már lehet, hogy nem képzeleg. "jusson eszetekbe" - mondta a két ragyogó ruhás férfi, bizonyára két angyal; és eszükbe jut, mindnyájuknak eszébe jut, hogy "az Emberfiának bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad". Most