A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

Rónay György

fiz

emmauszi tanítványok

(Olvasmány húsvét ünnepkörében)

Kettenközülükmég aznap Emmauszba mentek. Még aznap: a föltámadás napján. Hogy miért, az nincs megírva.

Mi történt "aznap"? Az asszonyok, akik a halott Jézust egészen a sziklasír küszöbéig elkísérték, "hogy lássák, hogyan temetik el a testét", miközben odalent "már égtek a szombati fények" - az asz- szonyok a szombatot a törvény szerinti nyugalomban töltik, de harmadnap, "a hét első napján kora hajnalban kimentek", gyászukkal és illatszerekkel. Akövet elhengerítve találják, a sírt üresen. "Még magukhoz sem tértek meglepetésükből", amikor megjelenik a két "ragyogó öltözetű férfi" és közli, hogy az Úr feltámadt, úgy, amint még Galileában megmondta. Erre az asszonyok visszamennek, és "jelentik mindezt a tizenegynek és a többieknek". Péter nyomban a sírhoz fut, és nem talál ott egyebet "heverő lepleknél". Lukács evangélista szerint, aki a föntieket elbeszéli, "igen meglepődött a látványon és hazament".

Lényegében úgyan%y számol be a történtekről Szent János evangéliuma is. Legföljebb talán egy kicsit részletesebben, drámaibban és líraibban. Még sötét van, amikor Mária Magdolna a sírhoz megy; látja, hogy a követ elmozdították, és szalad a hírrel ("elvitték az Urat a sírból"!) Simon Péterhez, "és a másik tanítványhoz, akit az Úr szeretett", vagyis Jánoshoz. Azok nyomban fölkerekednek; futnak, szinte versenyt; János a fiatalabb, ő ér oda elsőnek; látja a gyolcsokat, de nem megy be. Talán nem mer bemenni. Talán attól fél, hogy az egész csak káprázat, csalódás. Talán megtorpan a misztérium küszöbén. Mindegy; odaér Péter is, s ő, az egyszerűbb, a zömökebb lelkű "bemegy", és a szerszámait rendben tartó kétkezi dolgozó lelkiismeretes figyelmével először azt leltározza, ami fogható és látható: a tárgyakat. Az otthagyott gyolcsokat és külön a kendőt, mellyel a fejét takarták le. Es most már bemegy a másik tanítvány is.

I