A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
38 Szent Pál itt egy "hitvallást" használ fel - Jézus feltámadásának hitét-, hogy egy másik igazságot, a halottak föltámadását bizonyítsa. Krisztus föltámadása az "Írás s z e r int " történt. Vagyis Szent Pál a nagy tényt az üdvözítő Isten tervébe állítja bele, amiről már a prófétai jövendölések tanúskodnak. (A prófétákra való hivatkozás állandóeleme az apostoli kerigmának). S Pál azt is megemlíti, hogy Jézust eltemették és hogy megjelent - kiválasztott tanúknak. Tehát az esemény be íródott a fenomenális világ folyamatába, de ugyanakkor titokzatos is. Az Apostol kiemeli, hogy egyes tanúk még életben vannak. Azokat a jelenéseket választja ki, amelyek meggyőzőbbek hallgatósága számára (az asszonyok tanúságáról nem szól). Érdekes, hogy nem hivatkozik az üres sírra. Ez a tény jelentős. Ha ugyanis arra invitálná a hallgatóságot, hogy az üres sírt megtekinthetik, arra lehetne következtetni, hogy az üres sír argumentumát tényleg az őskeresztények találták ki apologetikus célból. Viszont az is igaz, hogy Jézus feltámadása feltételezi az üres sírt. Figyelemreméltó azonban, hogy sem Pál, sem az apostolok igehirdetése ( Ap. Csel. 2, 22; 3,15-26; 4,10. 20. 23; 5, 29-30; 10, 37-43; 13, 27-39; 17,3.18. 31-32; 26, 22-23). nem hivatkozik erre a tényre. Az írásokra való hivatkozás on kívül, - amelynek az a célja, hogy megértsék a feltámadás jelentését, - lényegében az egyedüli "érv" a tanúkra való utalás. Igen jellemző e szempontból Festus szava, amikor Agrippának előadja Pál esetét; - "A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő ellene olyan gonoszság vádjával, mint én azt gondoltam volna, hanem vallásukkal kapcsolatban volt vitás kérdésük vele, megvalami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősí tgette, hogy él"(Ap. Csel. 25,18-19). - Mindezek után a történész elismerheti, hogy Jézus feltámadásában hittek az első keresztények, mert tanúk igazolták, hogy Krisztus él. b) Az Evangéliumok A probléma nehezebb lesz, atanúsága mikor az evangéliumi elbeszéléseket vizsgáljuk. Jézus feltámadását ill. megjelenéseit másképp mondják el az evangéliumok, mint az apostoli igehirdetés. A Péternek történt megjelenés, amely a kerigmában olyan fontos helyet kapott, alig hagyott nyomot az e- vangéliumokban(Lk, 24, 34). Az evangélisták nemcsak az apostoloknak történt megjelenést említik, hanem az asszonyokat és a tanítványokat is felsorolják, és különös hangsúlyt kap náluk az "üres sír" érve. Ezenkívül; egyesek Galileába, mások Jeruzsálembe lokalizálják a jelenéseket. Míg a szenvedéstörténetben állandóan hivatkoznak az írásokra, itt ennek nincs nyoma.
