A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

39

Az evangéliumi elbeszélések közötti eltérések megmagyarázhatók azzal, hogy az egyes hagyományoknak más-más célja volt. Jézus szenvedését különös gonddal adta tovább a hagyomány, minden részletére ügyeltek, hiszen a kereszt a megváltás titkának középpontjában áll. A Feltámadásra vonatkozó emlékek változatokat mutattak, hiszen többféle tanűságtételből próbálták rekonstruálni az eseményeket. Az apostoli prédikáció csupán a legfontosabb tanúkat említette, míg az egyes evangélisták céljuknak megfelelően csoportosították, válogatták, színezték az eseményeket. De azt a tényt, hogy Krisztus feltámadott, egyöntetűen állítják, mégpedig elsősorban az apostolok tanúságára hivatkozva.

Az üres s í r ra 1 kapcsolatban néhány megjegyzés. Az evangéliumok nemcsak azt állítják, hogy húsvét reggelén a sír üres volt, mert Jézus kilépett belőle; állításuk egyenesen arra a tényre vonatkozik, hogy a sírt üresen találták. Ez nyilvánvalóan az apologe- tikus célzatot jelzi; e ténnyel Jézus feltámadását akarják biz ony í - tani. Amint a Szent Máténál található részlet, az őrök megvesztegetésével kapcsolatban(Mt. 27, 62-66; 28,11-15), bizonyítja, akeresz- tények a hitetlenek vádjára válaszolnak itt; a jóhiszemű tanúkra hivatkoznak, akiklátták az üres sírt. Hogy bizonyos részleteket elrendezett és kiszínezett a hagyomány, ezt megengedhetjük. De hogy az üres sír tény, azt két olyan egymástól független részlet bizonyítja, mint Sz. János (Jn. 20,1-2) és Lukács (Lk. 24,12). Ebből persze nem kell azt következtetni, hogy az üres sír ténye "bizonyítja" Jézus feltámadását. A kérdés a hittel kapcsolatos, végkövetkeztetésünkben kitérünk rá.

4. Találkozás Jézus Krisztussal

a mi Urunkkal <««*«*•«»*•*«>

Isten választ adott a Názáreti Jézus élete és halála által felvetett kérdésre, amikor feltámasztotta halottaiból. Ezt a történész is kikövetkeztetheti a kontingens eseményekből.

Amikor a történész elvégezte a Názáreti Jézus történetére vonatkozó kutatásait, bizonyos értelemben befejezte feladatát. Végkövetkeztetése így hangzik; Jézus úgy mutatkozott be kortársainak,mint az Isten Fia és a világ megváltója. A kérdés most még sürgősebb: - Jézus, vallásos és erkölcsi tanításának mélysége és magasztossága ellenére, csupán egy a sok próféta közül, akik az utóbbi időkben messiásnak mondották magukat, - vagy pedig? Itt megáll a kutatás és kezdődik a hit, - vagy nem kezdődik. Akiknek füle van a hallásra.

I