A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
34 székét, hogy az első keresztények hite Jézus feltámadásában a keleti vallások befolyásának köszönhető, az Isten haláláról és feltámadásáról szóló mítoszoknak. Ahit Krisztusa feltámasztotta atör- ténelem Jézusát, hangoztatták egyesek, vagy egy bizonyos belső tapasztalatnak, a hitnek tulajdonították a feltámadás mítoszát. (Ez az elmélet vészesen emlékeztet Renan hipotézisére, aki halluciná- cióban, Mária Magdolna szenvedélyes szeretetében kereste a keresztény hit forrását!) Egy másik feltevés; az ősközösség istentiszteleti összejöveteleihez egy imádandó hőst kellett találni, stb. Mindezek a hipotézisek ma már "divatjukat" vesztették. A hívő katolikusok mindig hirdették, hogy a keresztény hit eredetét Krisztus valóságos (objektív) feltámadása magyarázza. Nem a hit magyarázza Jézus feltámadását, hanem Jézus feltámadása az a- alapja hitünknek. Napjainkban a vita főleg a feltámadást elbeszélő evangéliumi részletekkörül folyik. A protestáns Goguel szerint Krisztus tovább- élésételőször csak le lkinek vették, fogták fel a tanítványok. De a vallásos legenda-alkotás tendenciája olyan erős volt, hogy végül is testi feltámadást kezdtek hinni és megalkották a feltámadt Krisztus megjelenéseit elbeszélő legendákat. Az apologetikus szükséglet felhasználta az "üres sír" érvét. Mivel Jézus az égben él, üresen hagyta a sírt, vagyis; az üres sír világosan biz onyítj a Jézus feltámadását. Amodemizmus korában a katolikusokat is megzavarta a liberális szentírás-kritika. Edouard Le Roy (bergsonista filozófus) példája mutatja, milyen drámát okozott egyeseknek a kérdés. Most röviden összefoglaljuk Le Roy (Dogme et critique, 1907) nehézségeit, mert e nehézségekkel szembe kell majd néznünk. A filozófus szerint nem fogadhatjuk el egy holttest megelevene- désénekhipotézisét, hiszenez a tény a fenomének világának törvény- szerűségét felborítaná. A fenomének (jelenségek) szövevényében nincs szakadás; ez a természettudományok álláspontja. Másrészt a filozófus nem tud elgondolni egy olyan feltámadott testet, amely betörne, -mint egy "magánvaló", egy "többlet", egy "alaktalan mag" -ami tapasztalati világunkba. A feltámadásnak ez a materialista értelmezése nonsens, értelmetlen, jelenti ki Le Roy. Tehát azt sem lehet elgondolni, hogyan jelenhetne meg a "megelevenedett" holttest, vagyis hogyan léphetnek be a fenomenális világba és távozhatna onnét a saját kénye-kedve szerint. Le Roy nehézségeit fokozta Loisy szentírás-kritikája, aki igye
