A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

17

P. Király István, S.J.

A szent remény 13 Anyja

Szűz Mária ünnepein gyakran olvassuk a szentleckét a Bölcsesség Könyvéből (Sir. 24,

23-31). Abban szerepel ez a mondat; - "Anyja vagyok én a szent reménynek". Eredetileg ez a mondat az isteni bölcsességre vonatkozik, mi jogon alkalmazzuk tehát Máriára?

Hogyan lett Mária a

szent reménység Anyj a ?-Erre a kérdésre szeretnénk most válaszolni. Legutóbbi írásunkban láttuk, hogyan nevelte Isten az ó- korbanIzrael népét a reménység útján, hogyan vezette őket fokozato- sanaz emberi, földiesreményekenkeresztülaz isteni, szent reménység felé. Előbb földi javakat ígért nekik az Isten, földi hazát, földi szabadságot, földi jólétet, s miután ezt megadta nekik, lassan visszavonta tőlük ajándékait, elszakította őket földi reményeiktől; elvesztették hazájukat, a nép színe javát Babilóniába hurcolták. Amikor minden emberi remény megszűnt, akkor a próféták által Isten arra próbálta megtanítani őket, hogy nem a földi javak adományozása az Ő végső célja, hanem lelki javakat, bűntől való szabadulást, örök. életet akar nekik ajándékozni az 0 követe által,akit héberül Messiásnak hívtak.

Csakhogy a prófétai jövendölések titokzatosak voltak és homályosak. Az eljövendő Messiást két ellentétes vonással je liem e z ték. Az egyik leírás szerint dicsőséges ki rály lesz, aki legyőzi Izrael népének minden ellenségét és az egész világot ural