A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
18 ma alá hajtja. így alapítja meg az I s te n országát, amikor minden nép elismeri majd az igaz Istent. - A másik leírás úgy mutatja be a messiást, mint Is ten szenvedő szolgáj át, aki népe szabadulásáért és az egész világ megmentéséért feláldozza magát. Ez a két ellentétes vonás a magyarázata annak, hogy a zsidók bár mind megegyeztek abban, hogy a babiloni fogságtól kezdve ötszáz évenkeresztül reménykedtek az eljövendő Messiásban, mégis szembe kerültek egymással, amikor arról volt szó, milyennek képzelik el az el jövendőt. A többség nem akart elszakadni az emberi reményektől, és elsősorban nemzeti messiásban reménykedett, aki megszabadítja őket a földi szolgaságtól, nyomorúságtól és új Dávidként, új Salamonként még dicsőségesebb országot fog alapítani, mintamilyen a régi volt. A nehézséget fokozta még az is, hogy a prófétai jövendölések rendszerint két időre vonatkoztak; a közeli és a távoli jövőre. így valahányszor egy-egy tehetségesebb vezető ember lépett fel, mindig sikerült a tömegek reménységét felszítania. Például, amikor Cyrus perzsa király Kr. e. 538-ban legyőzte Babilont, úgy tekintettek rá a zsidók, mint a messiásra, mert visszatérhettek hazájukba, újra felépíthették templomukat, városaikat. De hamarosan be kellett látniuk, hogy az igazi messiási idő még nem jött el. Továbbra is idegen hatalmak uralma alatt maradtak. Babilont felváltotta a perzsa uralom, a perzsát a görög, a görögöt a római, és Izrael népe a kis népek örök sorsa szerint a nagyhatalmak játékszere vagy csatlósa volt. Ezért mindig újabb és újabb messiásokat vártak, és ha akadt egy-egy vezető, fellázadtak az idegen uralom ellen, sorsuk azonban rendszerint még rosszabbra fordult. A földies messiásban reménykedőkkel szemben egy ki s csoport mégis megértette a próféták tanítását. Belátták, nem abban kell reménykedniük, hogy az Isten lesz az emberi érdekek szolgája, hanem az embereknek kell az Isten szolgájává lenniük. Vagyis le kell térniük a bűn útjáról, az önzés útjáról, és az Istentől felkínált lelki javak után kell vágyakozniuk; a bűnbocsánatot, örök életet, örök boldogságot kell remélniük. Ezt a bűnbocsánatot és örök életet fogja megszerezni a Messiás, amikor megalapítja az Isten országát, az igazságosság, a békesség és testvériség birodalmát. Ezt az időt várták évszázadokon keresztül Izrael legjobbjai, és próbáltak előkészülni a Messiás méltó fogadására. Néhány évtizeddel Krisztus születése előtt például alakult egy buzgó csoport Izraelben, az esszénusok közössége, akik a pusztába vonultak és a szerzetesekhez hasonló szegénységben, szüzességben
