A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

14

de sokszor dörgedezett pedig erről a visszaélésről a lőcsfalvi pap, de csak falra hányt borsó maradt. A két "szent"asszony azt vélte; akinek nem inge, ne vegye magára! Ok pedig úgy érezték, hogy ezt az inget nem rájuk szabták, mert ők ha szólnakis más emberekdol- gáról, abban őket vagy a szent felháborodás vezeti, vagy a közjó védelme, vagy az anyaszentegyház mindennél fontosabb érdeke.

Bizony még a lőcsfalvi pap sem volt mentes nyelvük éles suhogásától. Hiszen egy reggel, bár nem akart hallgatózni, de a templomi kapuja előtt kénytelen volt meghallani, ahogy a Marcsa és Kati "szentek" saját papjukat szapulták. Észrevétlenül visszahúzódott. Nem bosszankodott, merthumorérzékeerőt vett rajta, no meg jól ismerte két báránya eme gyengéjét.

Elhivatta hát Berci Bácsit, a harangozót még aznap.- Nézze, Berci bá’, itt van két boríték mindegyikben van 50 forint. Egyet elvisz Borbíró Marinak, egyet meg Menyhárt Katinak s csak ennyit mondjon; - A plébános úr küldi a pénzt a "mosásért". Berci bá’ tényleg azt hitte, hogy mostak valamit a plébániára, hát teljesítette aparancsot. Persze akét fehérnéprögtönegymásnál volt.- Te Kati, nekem a papunk küldött a mosásért pénzt. Ennem mostam semmit papáknak. Nem értem az egészet.- Nekem is küldött, - mondta Kati. - Ez valami félreértés lesz. Gyere vigyük vissza a papnak, oszt legalább megtuggyuk kivel mosatnak.

Meg is érkeztek lihegve. Kezdik hevesen magyarázni a nagy félreértést. A lőcsfalvi pap meg csak mosolyog.- De bizony mostak, lelkeim!- Mink? Mikor?

/- En mondom maguknak, hogy életemben engem meg soha olyan alaposan meg nem mosdattak, mint maguk ma reggel a mise után ott a templomkapuban. No menjenek Isten hírével!

Főtt rákként osont el a két "szent asszony" a pap elől.

De ami a Sarlósék dolgában történt, itt már a humorérzéke sem tudta eltussolni belső felháborodását. Utóvégre itt nem a maga személyéről, hanem egy egész családról volt szó. Egyik reggel, megint "ájtatos misehallgatás "után a közjó érdekében a következő nyelvgyakorlat folyt le a templom előtt. De ezt már mások hallották, nem a lőcsfalvi pap;- Képzeld, Kati, mondja a Mari, - mit tudtam meg?- No mit tudtál meg?