A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

15- Hát az a kosárfonó, a Sarlós? - Mi van vele?- Hát én azt olyan becsületes, rendes embernek tartottam eddig. Olyan szép kedves családja van!- Én is annak tartom őket!- No, ide hallgass, de eztezne mondd senkinek, esküdj meg rá!- Hát esküszöm, - mondatta Katival a kíváncsiság.- Tudod, hogy a Sarlós egy börtönviselt ember?

“ Ne mondd, hát mit csinált?- Nem borzasztó, hogy csalódhatik valaki egy emberben?!! Olyan becsületes embernek látszik, oszt börtönviselt!- De hát mit csinált, - türelmetlenkedik a Kati.-Képzeld, sikkasztott. Sok pénzt. Oszt öt évet ült a Csillagban. Szegedében.- Oh, jaj nekem, hová lesz a világ? - sopánkodik Kati, - ilyen nagy bűnösökkel kell együtt élni egy faluban?! Még tán engem is kisikkaszt.- De buta vagy, Kati. Azt se tudod, mi a sikkasztás. Téged legfeljebb kirabolhat, de nem sikkaszthat ki.- Oszt milyen vallásosak. De mit számít az, ha börtönviselt, - sóhajtozik megint a Kati.- De ne mondd senkinek. Megesküdtél. Eniscsak neked mondom el, mert te barátnőm vagy.

Egy hét múlva sírva jön Sarlósné papjához. Alig tudja elmondani a bánatát.- Már a gyermekeimet is csúfoljákaz iskolában. Épp ma hallottam, hogy Pistikémnek a Szalók gyerek azt kiabálta: A te apád bör- tön-tőtelék! Sokan lemondták a rendelést. Ezt nem lehet kibírni. Az igaz, hogy az uram megtévedt. De megszenvedett érte. Azóta becsületes, rendes életet él. Jó családapa. Hát hová szaladjon az ember ebből a világból?- Sehová, - dörgött a lőcsfalvi pap. - Itt maradnak. Majd én elintézem a dolgot.

Ezt könnyebb volt ígérni, mint végrehajtani. Sokáig töprengett, mit is tegyen. Tárgyalt Sarlóssal is, feleségével is, mert mindenképpen el akartak költözni a faluból a szégyen miatt.- Ugyan, ne szamárkodjanak. Csak várjanak nyugodtan. Akár- hová mennek, mindenütt akad olyan, mint ez a két máglyára való. Nem vehetik a nyakukba az egész országot.- De hát mit tegyünk?- Bízzák rám. Csak egyetkérek. Úgyis tudja már az egész falu.