A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
10 vegyen az alkalmazottak karácsonyi ünnepélyén, vagy egyéb társadalmi összejövetelén. Félt saját magától, a világtól és mindenkitől* akivel csak találkozott. Amikor főnöke magához hivatta és buzdította őt, hogy tűzzönki magasabb célokat maga elé, eleinte gyanakvással, félénken fogadta a buzdítgatásokat. Csak több beszélgetés után bökte ki, hogy mivel nincs kellő iskolázottsága, nem tartja magát többre képesnek. Hozzátette ehhez, hogy apja sem vitte sokra. Mit tehetne ő, mikor se pénze nincs, se befolyással nem rendelkezik, se kellő kapcsolatai, se magasabb iskolái nincsenek. Hogyan vihetné ő valamire? Főnöke azonban kitartóan buzdította őt valahányszor csak alkalma nyílt erre. Sikertelenül. Egyszer egy meleg nyári napon, mikor alkalmazottjával beszélt, annak nyitott gallérja mögött meglátott egy aranyláncot, amelyen kis kereszt függött. Ez hirtelen új gondolatot adott neki.- Nézze Ferenc, - mondta alkalmazottjának, - valahányszor én bajban vagyok, vagy nehéz kérdést kell megoldanom, mindig egy Magasabb Hatalomhoz fordulok segítségért. Még sohasem csalódtam benne. Szeretnék most ajánlani Önnek valamit. Ferenc egyébként kifejezéstelen arcán némi érdeklődés tükröződött. Mélyen vallásos volt, és a gondolat, hogy nehézségeinkkel Istenhez kell fordulnunk, vonzó volt számára. Főnöke végre helyes húrt pendített meg lelkében. A következő hetekben főnöke megfigyelte, hogy apró változások tapasztalhatók alkalmazottja életében. Barátságosabb volt munkatársaihoz. Határozottan törekedett arra, hogy fásultságából kiemelkedjék. Egy nap azzal lepte meg a többieket, hogy egy doboz csokoládé cukorkát tett eléjük. Látszott mozgásán, hogy ideges, és suta, és hangját is alig lehetett hallani, mikor azt mondta; - Itt van egy kis édesség, bárki számára, aki szereti... A legtöbben észre sem vették, de szerencsére egy titkárnő meghallotta. - Pompás, Ferenc! Nekünk hozta? Milyen kedves! Erre mindenfelől felfigyeltek az alkalmazottak. Csodálkozva néztek Ferencre, aki elpirulva sietett vissza csomagolóasztalához, hogy elrejtőzzék a dobozok mögé. Főnöke, aki titokban megfigyelte ezt a kis eseményt, egész nap boldogító bizsergést érzett szíve táján. Ferenc egyéniségének kibontakozása folytatódott. Nyugodtabban tudott már beszélni főnökével. Reggel, este köszöntötte munkatársait. Apró dolgok, de nagyon is számottevők.
