A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

II

Egy nap főnöke elérkezettnek látta az időt a következő lépésre. - Ferenc, - szólthozzá, - ezentúl utazó ügynökként fogjuk alkalmazni. ..

Ferenc elsápadt. - Ó, ne! Sose leszek erre képes. Önnel tudok már beszélni, de idegenekkel nem!

Főnöke azonban félbeszakította;... Ha már belevágtunk valamibe, Ferenc, most nem fordulhat vissza. Folytatnia kell!

A főnök beosztotta őt egy tapasztalt ügynök mellé, hogy azzal együtt bejárja a környező államokat, s tőle megtanulja, miként kell portékáját eladni. A főnökkel előre megbeszélt terv szerint, mikor már csak egy város volt hátra, az ügynök így szólt Ferenchez: - Nekem most vissza kell mennem New Yorkba. Ön már eléggé tudja a teendőket. Ezt a várost egyedül is el tudja intézni...

Ferenc később bevallotta, hogy amikor magára maradt, majdnem összeesett. Itt van egyedül, négyszáz mérföldnyire otthonától. Szinte megmerevedett félelmében. Ekkor eszébe jutott azonban főnökének tanácsa, hogy ha nehéz feladat előtt áll, forduljon a Magasabb Hatalomhoz. Érmek a tanácsnak a követése eddig is bevált. Most is ezt tette. Másnap reggel elindult az utolsó város felé.

Nagy meglepetésére az ügyfelek kedvesen fogadták. Jónéhány pompás rendelést kapott. Amikor kilépett az utolsó hivatalából, felszabadult régi gátlása alól is. Nemsokára már évi 10 000 dollárt keresett.

Minden emberben vannak rejtett tehetségek. Csak meg kell találni a módját kibontakoztatásukra. Ferencet vallásossága segítette hozzá ehhez. A vallásban sokan mások is hasonló erőforrásra találnak. Ha azután becsületes és kitartó munkával ők is fáradoznak tehetségeik kibontakozásán, hasonló eredményt érnek el. ....................................................... NEHÉZ MEGMONDANI ...

Egy mozipénztárnál, a várakozók sorában, egy idősebb bácsi a mögötte álló személy fülébe súgja:- Nézze meg jobban azt az alacsony kisembert, aki itt áll előttem és pudl ikutyáját szorongatja. Mit gondol: fiú az illető, vagy lány?- Lány, - jött a válasz haragos hangsúllyal. - Nekemelhiheti, mert saját lányomat csak ismernem kell!- Bocsásson meg, uram, - mentegetőzik az öreg. - Honnan gondol, hattam volna, hogy éppen Ön az édesapja?- Nem is vagyok az, - felelte a nadrágos, rövidhajú szomszéd.- Az anyja vagyok...