A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

Hitünknek igazi próbája. Es boldog lehet, s nem szabad az imádságnak megszűnnie .boldogságbirtoklásáért, aki az ezekben való hitnek bármi gyarlón birtokában van. Mert a hit, ha olyan kicsi is, mint a mustármag, hegyeket mozgat. A mi mégoly kis hitünk is elmozdítja azokat a dombokat-buckákat, amelyek az emberi és keresztény haladásunk útját állják. P. B.

4

MEGRENDÍTŐ SZAVAK

Ismerjük a prédikációk első perceinek hangulatát. A levegő tele van érdeklődő várakozással, szinte tapintani lehető feszültséget, amely vagy kapcsolatot létesít a szentbeszédet mondó pap és a hívősereg között, vagy valósággal el taszítja őket egyrrástól.

Ebben az első percben talán minden eldől. Meglehet, hogy kö- zömbösszívvel fogadjuk a pap szavait, de az is lehet, hogy egész hétre való útravalót viszünk magunkkal. S az ember annyira szeretne valamit magával vinni e rohanó időbeni Valamit, amire rápillanthat a következő vasárnapig, amiből okulhat, meríthet, ha gyengének érzi magát, s ami elkíséri, mint valami távoli, derűs üzenet.

Furcsa, mély zengése vol t a hangjának. Az ütött-kopott emelvényen, úgymagasodott fölénk, mint egyetlen kőből metszett szobor.

• Vétkeztem, testvéreim, • mondta és az iszonyú csendben úgy éreztük, megcsuklott a hangja is. • Vétkeztem, mert tegnap a vacsora, nál többet ettem, mint amennyire szükségem volt.

Mintha az első keresztények mély és őszinte világából szívhattunk volna egy szippantásnyit. Es mintegy új világban tapogatózva, kitágult szemmel, szinte rezzenéstel énül figyeltük szavait.

A világon milliók és milliók vannak, akik éheznek.Országok sokaságában elképesztően alacsony az átlagos életkor éppen azért, mert a lakosság szegényebb rétegeiben éhínség pusztít. Es akkor én (de akkor már mindnyájan úgy éreztük, hogy valamennyiünk helyett mondja el vallomását) olykor meg is kritizálom, ami az asztalra kerül, többre vágyom, pedig imám teljesedett már, megkaptam "mindennapi kenyeremet”.

• Mit tehetek, Uram azokért, akik éheznek? • kérdezte tovább. • Tanítsmeg, Uram, mértékletesnek lennem, taníts meg megelégedni azzal, amit adtál, és add, hogy tudjak még inkább adni embertársaimnak.

Ennyit mondott. Kilenc és fél percet beszélt, de egy létforma távlatait és értelmét varázsolta elénk.

így élni alighanem nehéz. De valahol el kell kezdeni, és meg kell próbálni. Mert a világ valami ilyet vár tőlünk, keresztényektől.