A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
2 tostermészetetnézzük, hol vagyunk már földhözragadt önmagunktól? Mennyi lépcsősor és hogy igyekszünk rajtuk fölfelé, önmagunk fölé, az ég felé. Es az égi ízeket kóstolgató ember nem könnyen nyugszik abba bele, hogy mindez a fölfelé hajtó vágy illúzió csupán, az ember csak test, s ennek vége az enyészet. Elgondolkoztathatnak az évezredes síremlékek. Maga az akkor élt ember még vályogkunyhóban lakott, de márvány palotát rakatott halottjainak. A teljes megsemmisüléstől való félelem, a fennmaradásban való hit bizonyítékaként. S talán a legfőbb ok sokunk számára, hogy gyermekkorunk óta benne élünk a nagy titok hitében. Olyan környezetben éltünk, ahol a nagyböjt valóban az volt. Nem csupán s nem is elsősorban ételekben. Az év más időszakaiban sem volt sem mód, sem igény a dőzsölésre. Hanem a lélek készülődésében. Azok a bensőségesen szomorkás ke- resztutak, megrendítő triduumok! "Édesanyám, édesapám, bocsásson meg! " "istennél abocsánat!" És együtt indult el az egész család a gyóntatószék felé. Ilyen lélekkel aztán meg lehetett járni a nagyhét csodálatos Kálváriahegyét a nagypéntek bánatos és drámai csúcspontjáig. De amilyen természetes volt a nagypéntek gyásza, éppoly magától értetődő a húsvét boldogsága. Isten meghalt érettünk, mert igen szeret bennünket. Es harmadnapon föltámadt, mert Isten volt, s Istennek semmi sem lehetetlen. Hiszen teremtménye, a csodálatos természet, télen maga is meghal, s most, szinte e gyönyörű ünnep díszleteként, újra élni, virágozni, illatozni kezd. A Krisztus föltámadásában való hit megajándékoz bennünket a magunk föltámadásának hitével is. Ezért húsvét napján nemcsak az ő föltámadását, a mi föltámadásunk reményét is 'ünnepeljük. "Én vagyok a föltámadás és az életj aki bennem hisz, még ha meghalt is, élni fog. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem! " Ezt Krisztus mondta Mártának, Lázár nővérének. De mivel tudta, hogy nehezen elfogadható dolgot mondott, szokatlan módon hozzátette: - "Hiszed ezt?" Elnézzük a koporsóban fekvő tetemet. Ez itt már nem anyánk, nem apánk, nem testvérünk, ez magatehetetlen, bomlásra érett a- nyag. És letesszük a földbe, ahová való. "Aki bennem hisz, még ha meghal is, élni fog... Hiszed ezt?" Márta határozott "hiszekkel" felelt a kérdésre. Mi, sajnos csak a megszállott fiú apjának alázatával tudunk válaszolni: - "Hiszek,Uram, segíts hitetlenségemen". Boldogok azok, akiknek Itsen segít hitetlenségükön. Akik gyermekkoruktól kezdve minden imájukban közelükbe idézik halottaikat, s halottaik sírja között nem félelemmel járnak, hanem bizakodó lé
