A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

3

lekkel. Akik álltak olyan fiatal vagy idős halálos ágyánál, akinek arcán nem a haláltól való félelem láza égett, hanem a megnyugvás másvilági fénye ragyogott. Akiknek volt módjukban a halálos ágyon is a hit csodáit látniuk. S most már nem is gyötrődnek a kérdéssel, van-e másvilág, hiszen látták, hogy boldogok, akik Istenben halnak meg. Es ki ne szeretne boldog lenni akkor, amikor életének legnehezebb, s látszatra legboldogtalanabb perceit éli?

A hit csodái... "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok a hegynek itt; Menj innét amoda! - átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen". Micsoda ellentét; parányi mustármag és hegy. Hegy a mi szemünkben is a nagyság jelképe, még inkább az volt a síksághoz szokott keleti népek szemében.Ismer- ni kezdjük a parány ok erejét atomban, sugárzásban. Hát ilyen óriási energiákat rejteget a mi hitünk is?

Ha olvassuk az evangéliumokat, a következő tanúságot szerezzük. Krisztus ugyan azt is mondta tanítványainak, hogy okosak legyenek, mint a kígyók, de okosságuk, bölcsességük hiányát alig emlegette, annál inkább hitüket. A három esztendő szinte minden tette, tanításáé hit megerősítését szolgálta. Atyai és nevelői megértéssel, türelemmel, de néha az eredménytelenség miatt érzett türelmetlenséggel. Ha vannakKrisztusnákkeserű szavai tanítványaihoz, legtöbbször ezért vannak. De ezek a korholó szavak a mi számunkra a vigasztalás szavai is. Ha ők, a tanítványok, a hozzá oly közelállók, annyit látók, oly nehezen tudtak önmaguk fölé emelkedni, nekünk sem kell elkeserednünk, hanem egyszer kell alázatos szívvel kérnünk Istentől, hogy ő segítsen hitetlenségünkön.

Mert a hitet, bár Istentől ingyen kapjuk, legtöbbször emberek közvetítésével, nagyonnehéz nemcsak növelni, de megtartani is. Ha könnyű volna, nem mozgatna hegyeket. Ez a földi horizontú hitre is érvényes. Itt is, pedig az értelem készségesebb segítőtárs, mily gyakori a kiábrándulás; nem tudok hinni, nem így képzeltem el; mert életem vagy az élet olyan kanyart vett, amire nem számítottam.

Krisztus utána megy az elkóborolt báránynak, és keblére öleli a hazatérő tékozló fiút. De próbára teszi gyermekeit, ahogy próbára tette tanítványait. Mikor például Kafamaumban erről beszélt, hogy az ő teste étel, vére pedig ital és látta, hogy hallgatói kiábrándultán elszállingóznak, nem kérlelte őket maradásra és nem volt hajlandó a "nehéz beszéd" visszavonására. Sőt, mintha az apostoloknak is szabad eltávozást biztosított volna e szavakkal; - 'tlsak nem akartok ti is elmenni! " Krisztus és az ember föltámadása is nehéz beszéd.