A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
REJTETT TEHETSEGEINK (Valaki, aki 16 éven keresztül egy vállalatnál csak heti 35 dollárt keresett a csomagolási osztályon, hirtelenül fel fedezte rejtett tehetségét és nemsokára évi 10000 dolláros fizetése volt). Vállalatunk raktárában dolgozott egy fiatalember, aki becsületességével és munkabírásával magában hordozta az előléptetés feltételeit. Főnöke egy napon megdicsérte; - Ön kitűnően végzi a csomagolást, de nem szabadna megelégednie ezzel a munkával. Ön többre is képes...- 0, én többre nem igen vagyok képes - válaszolta a fiatalember. - Ezt a munkát el tudom végezni és én meg vagyok elégedve vele. Azonkívül én túl sokhibátkövetek el ahhoz, hogy sokra vigyem...- Ha elég magas célt tűz ki maga elé, - buzdította tovább főnöke, - Ön még ennek a társaságnak az elnöke is lehet... A főnök erre élénken szeme elé állította ezt a célt, mert tudta, hogyha valaki őszintén képesnek tartja magát valamire, azt el is éri. Az emberek gyakran félnek attól, hogy hibákat követnek el. Pedig senki sem jutott semmire sem, amíg attól félt, hogy esetleg hibázik. Ezért a főnök, amikor valakit jelentőségteljes állásra jelölt ki, mindig így buzdította?- Felelősségteljes állást adok Önnek. Tudom, hogy hibákat fog elkövetni. Ne féljen azonban tőlük, vágjon csak neki keményen a munkának. En vállalom az Ön hibáinak következményeit. Az, aki fél a hibák elkövetésétől, sohasem elég bátor ahhoz, hogy belevágjon valamibe...- Harmincnyolc éves működésem alatt, - írja a nyugalomba vonuló főnök - sok élvezetet találtam munkámban, amikor másokat segítettem képességeik kifejlesztésében. Ennek elérésében fontos szerepe volt félelmük és alacsonyrendűségi érzetük megszüntetésének... A 32 éves fiatalember, akiről az előbb sző volt, szintén szégyenlős, hallgatag, nyomott kedélyű volt. Csak kérdésekkel lehetett egy szót kicsalni belőle. Záráskor eltűnt mindig anélkül, hogy valakitől is elbúcsúzott volna. Sohasem lehetett rávenni arra, hogy részt
