A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
30 Most földre dobták a fehérneműt, amit felaggattam szárítani. A kert- benkitépték a káposztát. Amit adok nekik, azt elvesztik, ruháikat úgy elrongyolják, hogy nem bírom már megfoltozni őket. A konyhából elviszik a főzőkanalat és a tepsit és azzal dobolnak az udvaron, úgy hogy szétesik az ember feje a zajtól. Jobb lesz, ha visszamegyek Becchi- be és ott töltöm békében életem hátralevő napjait... János egy ideig részvéttel nézett anyjára, aztán egy szót sem szólva, a falon függő feszületre mutatott. Margit szeme könnybe lábadt. - Igazad van! Igazad van! Erre nem gondoltam! - felelte. Attól a naptól kezdve egyetlen panaszszó sem hagyta el ajkát. Hat évmúltán az Ur magához szólította hű szolgálóját. Tüdőgyulladásban megbetegedett. Halála előtt kifejezte János előtt utolsó kívánságát; - Mindenben tovább is csak az Isten dicsőségét keresd és maradj meg mindig szegénységedben... A súlyos betegek szentségét fia kezéből vette föl. János késő éjjelig mellette volt és imádkozott, de aztán Margit a szobájába küldte. János nem akarta magára hagyni édesanyját. - Menj csak, mert kétszeresen szenvedek, ha téged is itt látlak szenvedni.. János nehéz szívvel távozott és szobájában térdre esve fölajánlotta Istennek az áldozatot, melyet Isten tőle és intézetétől kívánt. Reggel három óra tájban szobájába jött testvére József és közölte vele, éppen most halt meg édesanyjuk. Margit mama temetése egyszerű volt, mint az élete is. Sírján a legszebb virágok voltak a szegény, elhagyott fiúk könnyei, melyekkel megsiratták szeretett anyjukat. (Források: Há'ttenschwiller: Lebensbilderder kath. Männer und Frauen. Salotti: Der sei ige Don Bosco.) SZENT PÁL "ÖRÖME"... "Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretettel fakadó intelem, a lelki közösség és a résztvevő szeretet, tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondol tok. Semmit se tegyetek vetél kedésből, vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is..." (Filipp. 2, 1-4.) Vajon mi "örömére" vagyunk-e Sz. Pálnak?
