A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
Ne haragudj! Az orvosok véleménye szerint jobb ha szabad folyást engedünk haragunknak, mint ha magunkba fojtjuk. A visszafojtott harag árthat a szívnek, gyomorfekélyt okozhat, vagy más módon fejti ki káros hatását. A Szentírásban viszont Isten arra figyelmeztet minket, hogy a harag bűn (Péld. 27, 33.) Jézus pedig így magyarázta az ötödik parancsot: - Hallottátok a régieknek szóló parancsot; Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. En pedig azt mondom nektek; Már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. (Máté 5, 22.) Kire hallgassunk tehát? - Az orvosok szerint káros magunkba fojtanunk a haragot, Jézus pedig arra figyelmeztet, hogy a harag bűn. Az ellentét azonban csak látszólagos. Mindkettőnek igaza van. A visszafojtott harag valóban testi vagy lelki betegséget okozhat. Krisztus azonban nem azt ajánlja, hogy fojtsuk magunkba a haragot, hanem azt, hogy ne haragudjunk. Ha tehát érezzük, hogy valami haragra ingerel, gyorsan vezessük le, párologtassuk el a kezdődő érzelmet. Mi indít haragra minket? Az, hogy kudarcot vallottunk valahol és ezt nem tudjuk elviselni. Sérti büszkeségünket vagy önérzetünket. Lehet, hogy valamely kedves tervünket semmisítették meg, vagy kényelmünkben zavartak, vagy bölcsességünket vonták kétségbe, vagy pedig figyelembe se vették "jogainkat". ("Miért nem kérték ki véleményemet" ?!) Jézus rámutatott ennek orvosságára. Gyűlöljük a bűnt, de szeressük a bűnöst. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor valaki igazságtalan velünk szemben, vagy pedig tapintatlanságával, oktalanságával bánt meg minket, akkor mondjuk ezt magunkban: - Szegény ember, bizonyára boldogtalan. Viselkedésével több bajt okoz magának, mint nekem. Rossz indulata (vagy tapintatlansága, oktalansága)
