A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
28 A Bosco-ház sokáig a béke otthona volt. De amikor János, a legkisebb fiú tizenegy éves lett, bevonult a békétlenség, ami évekre keserűvé tette Margit anya életét. A dolog úgy kezdődött, hogy János az egyik szomszédos községben missziós szentbeszédet hallgatott és hazamenet egy öreg paphoz csatlakozott. A pap kíváncsi volt, meg- jegyzett-e valamit a beszédből ez a kis ember. Azt mondta neki, ha négy szót elmond a beszédből, kap négy soldo-t (akkori olasz aprópénz. ) János elmondta az egész beszédet; a pap nem tudott hová lenni ámulatában. Hivatta a gyerek anyját. - Tudja, hogy fiának csodálatos emlékező tehetsége van? Annak okvetlenül tanulnia kell.. - Margit anya azt mondta, hogy az alig lehetséges, mert a legöregebb fiú hallani sem akar erről, és ő nem akar háborúságot a családban. A pap azt a megoldást ajánlotta, hogy menjen a fiú naponként egyszer hozzá órára, aztán dolgozhat a mezőn. Antal azonban kijelentette: - nincs szükségünk latinra, dolgozzon kint a szántóföldön! - Margit mindent megtett, hogy a békét helyreállítsa; ő maga akart János helyett dolgozni. Mindhiába. Antal szinte családfőnek érezte magát. Egyszer így támadt anyjára: - Most aztán elég legyen! Akarom, hogy már vége legyen annak a nyelvtannak! - János a fájdalomtól és bosszúságtól elragadtatta magát és anyja helyett jó keményen visszavágott mostohabátyjának. Az ütlegektől csak gyors lába mentette meg. Antal már nem is nevezte a nevén; úrfi, doktorka, a diák, lett a rendes neve. - Azt hiszed, - mondta neki, - kedvünk van éhen halni, hogy megfizethessük a tanulás költségeit? Menj ásni és kapálni! Jánosnak ily módon nem volt otthon maradása, ha tanulni akar; ezt pedig mindenképp akarta, mert pap akart lenni. Anyja engedélyével 13 éves korában elhagyta a családi otthont és az idegenben keresett megélhetési és tanulási lehetőséget. Anyja szülői jogával akart élni és tudtára adta Antalnak, hogy a saját hozományát a törvény szerint megosztják és így Jánost a sajátjából fogja támogatni, hogy elérhesse célját. Sok-sokküzdelem után elérte azt és mint ismeretes, az egyház egyik legnagyobb alakja lett. Don Bosco Sz. János neve ismeretes az egész katolikus világon. .. Minden igaz keresztény jellemvonásához tartozik a természet- feletti, áldozatos felebaráti szeretet. Ez megvolt Margit anyában; segített ott, ahol csak lehetett; annyira, hogy az elhagyottak és nélkülözők anyjának nevezték. Csak egy példa; egy viharos, hideg éjjel egy szegény ember vetődött a házhoz, kinek lábán egészen rossz, rongyos lábbeli volt. Megfelelő, elajándékozható lábbeli nem volt a házban. Margit a szegény lábát régi szövettel jól bebagyulálta, talpa alá kötött egy régi cipőtalpat és úgy engedte másnap reggel útjára.
