A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
27 tes, hogy mikor már a legkisebbik, János is felnőtt, sőt pap volt, ha este fáradtan hazatért lelkipásztori munkájából, megkérdezte Margit anya; - fiam, imádkoztál-e már? Ha kint járt gyermekeivel a virágos réten, nem mulasztotta el fölhívni figyelmüket Isten jóságára, aki ily pazarul földíszítette az ember földi lakását. Sokszor figyelmeztette gyermekeit Isten jelenlétére. Azt akarta, hogy Isten jelenlétének é- lénk tudata őrizze meg őket, amikor nincsenek szeme előtt. A jó nevelésben a megértő, áldozatos szeretettel együtt jár mindig az okos, következetes erély is. A kis ember gyarló természetének kilengéseit erős kézzel kell irányítani addig, míg el nem éri az erkölcsi érettség korát, amikor Isten kegyelmével szabadon és biztosan jár a helyes úton. Margit anya mindig megkövetelte, hogy gyermekei engedelmeskedjenek. Ha valamelyik szeszélyes volt, gondoskodott, hogy érezzék szeszélyük következményeit. A kis Jánoska dacosan viselkedett, mert anyja először bátyjának és nem neki adott vizet. Margit félretette a vizes korsót. Jánoska zavarba jött. - Hát én nem kapok vizet? - Azt hittem, hogy te nem akarsz inni! - felelte anyja. - Bocsáss meg, anyám! - mondta a fiú. - így már igen, - és visszahozta Jánoskának a vizes korsót. A Bosco-családban ott állt a szoba sarkában a vessző is arra az esetre, ha a gyerekek nem hajlanának a jó szóra, vagy gorombább csínyt eszelnének ki. Margit egyszer a szomszéd községbe ment elintézni valamit. Jánoska az ő távollétéban le akart venni valamit a szekrény tetejéről. Véletlenül lerántotta az olajos korsót, ami persze eltörött és az olaj a padlóra folyt. János iparkodott a nyomokat eltüntetni, de nem sok eredménnyel. Látta, hogy ebből baj lesz. Hogy legalább némileg enyhítsen a helyzeten, vágott egy vesszőt a bokorról és azzal anyja elé sietett. Találkozáskor első dolga volt, átadni azt anyjának. - Mit csináltál megint? - kérdezte az anya. Jánoska mindent őszintén elmondott. Az anya kioktatta szépen, hogy előre kell arra gondolni, mi lehet tettünk következménye és tekintve János ő- szinteségét és mert nem készakarva törte el a korsót, elengedte a büntetést. Margit nem tűrte, hogy gyermekei mindenben csak a kényelmet keressék. Szükségesnek tartotta, hogy képesek legyenek önlegyőzést, önmegtagadást is gyakorolni. Bizonyos keményebb, edzett életmódhoz szoktatta őket. Mikor János már papnövendék volt, otthon uzsonnára meg kellett elégednie egy darab kenyérrel, ágyában a szemináriumi puha matrac helyett kemény szalmazsákkal. Már kiskoruktól fogva rászorította őket kisebb, nekik való munkára. Nem szívlelte, hogy tétlenül ténferegjenek a házban.
