A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-12-01 / 12. szám

47 hogy a mai fiatalok, akik hozzászoktak a tudomány hihetetlen ered­ményeihez, amelyek körülveszik őket, miként képesek kételkedni a Szentírás bármelyik történetében is. Azt hiszem a második világháború visszaállította az imát, az őt megillető helyre. Kétségtelenül többen és több helyen imádkoznak ma, mint valaha is tették. En hiszek az imában a legcsekélyebb kételkedés nélkül. De azt hiszem jobban kellene hangsúlyoznunk a templomban és az otthon végzett imák minőségének, légkörének és szellemének fontosságát. Érdemes lenne egy hetet kineveznünk "A gondosan és buzgón végzett ima hetének" az egész nemzet számára, hogy ellensúlyozzuk vele a nagyon is elkapkodott, elmotyogott, felületes imát. Ha van valami, amit - végszükséget kivéve - nem szabad elsiet­ve, botladozva, pontatlanul végeznünk, akkor az az Istennel való beszélgetés. Úgy látszik, mindnyájunknak bőségesen van időnk az élet egyéb tennivalóira. Senki se megy üzleti tárgyalásra anélkül, hogy alaposan meg ne fontolná, mit fog mondani. Ha valakit felkér­nek arra, hogy néhány üdvözlő szót szóljon egy ünnepélyes alkalom­kor, rendszerint napokkal előtte aggodalmasan készítgeti mondóká- ját. Miből gondoljuk, hogy amikor az imáról van szó, akkor elég gyorsan néhány percet arra fordítanunk, hogy valamit mondjunk Is­tennek, anélkül, hogy alaposan megfontoltuk volna mondanivalónkat, és hogy tisztességes módon adnánk azt elő? Életünk legjelentőségteljesebb megbeszélései azok, amelyeket Terem tőnkkel folytatunk. Mikor Vele érintkezünk, biztosra vehetjük, hogy nem tudjuk félrevezetni, sem akaratunkat nem erőszakolhatjuk Rá., Megint a rádió jut eszembe az imával kapcsolatban. Amint a rá­diót pontosan be kell állítanunk, ha valakinek hangját tisztán akar­juk hallani, lelkünket is be kell állítanunk az imára, ha meg akarjuk érteni Isten szavát. A rádióhallgatásnál nagy gondot fordítunk erre, és nem sajnáljuk rá az időt. Miből gondoljuk, hogy Istennel kapcso­latba juthatunk, ha szinte teljesen elhanyagoljuk ezt a gondoslelki behangolást, és csak úgy kapásból, elsietve próbálunk érintkezésbe jutni vele? Nincs kizárva, hogy a leggondosabb törekvés ellenére sem tu­dunk kellő kapcsolatot teremteni Istennel, kétségtelenül törekednünk kell azonban erre, kellő türelemmel, kitartással és gondossággal. Az ima mindennapi életünknek legünnepélyesebb lés legfontosabb cselekedete. Minden más elé kell helyeznünk. Elengedhetetlen szá­

Next

/
Thumbnails
Contents