A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
36 A tanítónő elővett egy papírlapot, ragasztó szalaggal Karen előtt az asztalra erősítette. Karen elé tett egy ceruzát. Karen balkezes volt. Jobbkezét a papírlapra tette, s balkezébe vette a ceruzát. Anyjára tekintett, majd pedig nagy komolyan hozzáfogott és két vízszintes vonal között egy nagy "D" betűt írt a papírra. Anyja úgy nézett a papírra, mintha valami csodát látna. - Karen fel sem nézett, írta a másikbetűt. Ajkát annyira összeszorította a nagy erőlködésben, hogy egészen elfehéredett. Egy függőleges vonalat húzott, majd három rövid vízszintest, míg anyja szeme előtt kirajzolódott a nagy "E 'betű. Karen fel sem nézett, csak írt, írt... Félóra múlva halványan ugyan, de világosan olvashatóan ott állt a papíron: DEAR FUNNIEST CLOWN IN THE WORLD... azaz: - Kedves legmulatságosabb bohóc a világon. Karen tovább akarta folytatni, de ez már túl sok volt az anyának. Megölelte leányát és sírva fakadt ürömében.- Mondtam neked, hogy sírni fog... - szóltKaren a tanítónőhöz.- Ez életem legboldogabb pillanata, mondotta a tanítónő, és órájára nézett. Harminchat percbe került neki! Hét hónapon keresztül dolgoztunk, hogy ezt elérjük!- MomPom, - mondta megint Karen, anyja felé fordulva? - Tudok járni. Tudok beszélni. Tudok olvasni. Tudok í rni. Bármit meg tudok csinálni! Ezekkel az örömöt sugárzó szavakkal fejeződik be a Karen című könyv. Az anya azt gondolta, hogy ezzel befejezte munkáját, ami a gyermekéről szólóbeszámolót illeti. Akönyv olvasói azonban korántsem tartották befejezettnek az ügyet. A levelek özöne árasztotta el Karenéket. 27 000 levélíró szerette volna tudni, mi történt Karennel ezután. Ezért 11 évvel az első könyv megjelenése után, az anya megírta Karen további életének történetét is, "With Love from Karen" címmel. Gondoljunk vissza gyakran arra, amit Karen történetében olvastunk és naponta sokszor adjunk hálátlstennek azért, hogy nem születtünk nyomoréknak, hanem nehézség nélkül tudjuk használni kezünket- lábunkat, könnyedén mozgunk és nem került töméntelen küzdelembe és kiadásba, míg a legegyszerűbb mozdulatokat elsajátítottuk. Azok pedig, akik betegek, vagy más hasonló megpróbáltatásban részesültek, gondoljanak arra, hogy Isten segítségével a legnagyobb keresztből is aranyat kovácsolhatnak és a szenvedések türelmes, sőt ha kell hősies elviselése révén mind itt a földön, mind pedig a túlvilágon sokkal bőségesebb örömben és boldogságban részesülnek, mint azok, akiknek az élete szinte eseménytelenül folyik le. Az Istent szeretőknek minden javukra válik. (Vége.)
