A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
ISTEN A LEGJOBB ÜZLETTÁRS (Egy egyszerű vallásgyakorlat fellendítette mind az üzletét, mind pedig egyéni életébe új életerőt és másokra is kisugárzó boldogságot hozott, - számol be tapasztalatáról egy malom igazgatója). Azt ajánlom, fogadd be Istent üzlettársadul. O megáldotta az én vállalkozásomat, családomat és engem személyesen is,mind lelkileg, mind pedig testileg és anyagilag. Nagyon ritka az a nap, amelyen családom többi tagjainál korábban nem kelnék fel és nem kérném Istent, vezessen engem napközben. Egy kis lapra feljegyzem magamnak az útmutatásokat, amelyeket imám közben kapok. Már legénykoromban is sokat jelentett számomra Isten, de most még többet jelent. 1930-ban résztvettem egy vallásos előadássorozaton. Úgy éreztem, a szónok egyenesen nekem beszél. Felhívást intézett nozzám, hogy mindent, amivel rendelkezem, adjam át Istennek és engedjem, hogy rajtam keresztül Ő működjék. Jól keresőmolnár szerettem volna lenni. Gazdag akartam lenni. De hogyan tehetnék szert vagyonra, ha közben Kínába megyek misszionáriusnak? Ez talány volt számomra. Megvártam a beszéd végét, s utána felkerestem a szónokot, hogy tanácsát kérjem. O ismerte helyzetemet és néhány kitűnő tanácssal látott el. Azt mondtat - Menj csak haza nyugodtan és tégy szert akkora vagyonra, amekkorára csak tudsz, becsületes munkával. Utána pedig adj belőle annyit, amennyit csak tudsz az Úrnak, s a többit bízd rá... Az elmúlt 15 évben követtem tanácsát, és ezek az évek életem legboldogabb időszakát képezik. Két évvel az említett beszéd után egy füzetet kaptam valakitől arról, hogy jövedelmünk tizedrészét adjuk Istennek. Eddig nem hallottam erről, de ésszerűnek tetszett, és elkezdtem gyakorolni. Boldogságot és jólétet hozott, pontosan úgy, amint Isten megígérte. Nemsokára átvettem a család száz éves malmának vezetését. Be akartam bizonyítani, hogy valaki jó keresztény és jő üzletember is lehet egyszerre. Néhány hónap múlva azonban kiderült, hogy állandó nagy veszteséggel dolgozunk, és hamarosan a csőd szélén fogunk