A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
28 tásait folytatta, írt több értekezést is a röntgensugarakról, hetenként előadást tartott fiatal orvosoknak és a Sz. Vince-kórházban kezelte a betegeket. Igazi kereszténysége abban is megnyilvánult, hogy minden betegéhez volt szeretetteljes vigasztaló és bátorító szava. Azt a fölfogást vallotta, hogy az orvosnak együtt kell éreznie betegjeivel, és úgy kell enyhítenie azok szenvedéseit, mintha azok saját szenvedései lennének. 1937-ben kitört a japán-kínai háború; Dr. Nagai három éven át szolgált a fronton mint orvos. Egyforma szeretettel kezelte a sebesülteket, a japánokat éppúgy, mint a kínaiakat. Nagasakiban azonban nagyobb szükség volt munkájára; hazaengedték. Mint helyettes egyetemi tanár és kezelő orvos a Röntgen Intézet élén állt A nép a háborús nélkülözésekkövetkeztében nagyon legyengült, a tbc szedte áldozatait. Hosszú sorokban jöttek az emberek a kórházba tüdejük átvilágítására. A segédszemélyzetet egymás utánbehívtákkatonaiszolgálatra; Dr. Nagai egyedül maradt egy ápolónővel. Fényképlemezekhez már nem lehetett hozzájutni, így csak az ernyő segítségével lehetett a tüdők képét megvizsgálni. Elkerülhetetlen volt, hogy szétszóródott röntgensugarak ne érjék az orvos testét, és mivel ez igen sokszor történt, lassanként aláásták egészségét. 1945-ben már nagyon rosszul érezte magát. Megröntgenez tette magát és a fehérvérűségnek biztos jelét fedezte fel önmagában. Egy belgyógyász megerősítette Dr. Nagai megállapításait azzal, hogy kb. még három évig élhet. 1945. augusztus 9-én hullt az atombomba Nagasakira. Egy vakítóan fényes fölvillanás jelent meg a város felett, a hőmérséklet hirtelen fölszállt 9000 C fokra, irtózatos szélroham keletkezett, mely másodpercenként 2 km-es sebességgel száguldott végig a városon és romba döntötte azt. 30 000 halott, 100 000 sebesült borította a város területét. Egy nagy iskolában 1800 gyermek közül csak 200 maradt életben. Az egyetem betonépülete, melyben Dr. Nagai akkor éppen röntgen-felvételeit rendezte, mintegy 700 méternyire volt a robbanás középpontjától. A robbanás ereje földre terítette; jobb oldala tele lett üvegszilánkokkal, jobb halántékából csak úgy dőlt a vér. Nagy nehezen kikecmergett a törmelékből és megpróbált lejutni a földszintre. Mindenfelől segítségért rimánkodtak a sebesültek. Dr. Nagai segített, ahogy tudott. Jobbkezét halántéksebén tartotta, balkezével dolgozott. Szakadatlanul özönlöttek az emberek a klinika felé; gyermekek cipelték szüleiknek már élettelen holttestét, fiatal anyák hozták oda kisdedeik fejetlen testecskéit, mások meg vérző tagjaikat, megégett testrészeiket nyújtották az orvos felé. Közben a kórházban égett, ami éghető volt; hamarosan ki kellett azt ürí
