A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
29 teni. Dr. Nagai két beteget is cipelt egyszerre, a harmadikat ügy vezette. Du. 4 órakor a tűz elérte a Röntgen Intézetet! Dr. Nagai 13 éves kutató munkájának eredménye a tűz martaléka lett. Nem messze az épülettől Dr. Nagai eszméletlenül rogyott össze. Mikor magához tért, első szava volt; a férfiak gondoskodjanak, hogy a betegek födél alá jussanak, az asszonyok készítsenek valami ennivalót. Erre újra elvesztette eszméletét, s ez az állapota három órán át tartott. Végre elvégezték a legszükségesebb mentési munkát; az orvos hazamehetett. Lakása Nagasaki külvárosában, Urakamibanvolt. Szorongó szívvel közeledett otthonához; milyen meglepetés fogja érni? Házából csak hamu és törmelék maradt. Turkálni kezdett a hamuban; edénycserepekköztegynéhány üszkös csontdarabot talált; Midori testéből ennyi volt föllelhető. Szerencsére két gyermeke nem volt otthon a robbanás idején. Az éjszakát egy lövészárokban töltötte. Másnap reggel térdre esve imádkozott a sok ezer áldozat lelkiüdvéért, kezében szorongatva az olvasó láncával összeolvadt üveggyöngyöket, melyeket Midori csontjai közelében talált. Aztán eltemette felesége csontjait és elindult abba a kis községbe, ahol sógornője volt a két kis Nagai-gyermekkel. Amint benyitott a szobába, örömmel ugrottak nyakába, de örömük rögtön keserves sírásra változott; az édesanya nem volt ott... Dr. Nagai a Nagasakiból ide szállított sebesültek kezelésére fordította minden erejét, a végkimerülésig. Saját nyomorúságával nem törődve. A nagy megerőltetés, a vérveszteség és az atombomba gyilkos sugarai a sír szélére vitték, a nagybetegek szentségeit is fölvette. Jő pár nap múlva erőre kapott és visszament Ura- kamiba; régi lakóhelye közelében készített magának egy viskót, és onnan járt be az egyetemre előadásokat tartani, bár az ide-oda utazás nagy testi fájdalmakat okozott neki. De együtt maradt Urakami nyomorgó lakóival és részt vett az újjáépítésben jó példájával, állhatatosságával. 1947. tavaszán már nem bírta tovább a munkát, lemondott tanszékéről, ágybanfekvő beteg lett. Miből éljen? Miből tartsa el gyermekeit? Imi kezdett... az ágyban, puha ceruzával. Első művét gyermekeinek szánta; kezdő szavai ezek; - Kedves Gyermekeim, szeressétek embertársaitokat, úgy mint önmagatokat...! Ezekre a szavakra nem is volt nagy szükség, mert példája hatékonyabban beszélt minden szónál; egész élete nem volt más, mint a felebaráti szeretet gyakorlása az önfeláldozásig. Munkájabetegségeelőhaladásával mind nehezebbé vált. Napközben láza 38 C fok fölé szokott emelkedni, éjfél után alábbhagyott.
