A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
10 közlekedni rajta. De a város akkori urai nem törődtek vele. Volt valami sétatérféle, ott játszottak a gyerekek nyáridőben. Csak később építették fel az uszodát, a teniszpályát és ezzel emelték a város kultúráját. A nagy poros dunántúli fészek lakóinak, nem sok nagyvilági szórakozás jutott. Nyáronnem volt tragédia, mert a tehetősebbek hamar elérték aBalatont, akevésbé tehetőseknek meg ott volt a Velencei tó. De akinek erre sem volt lehetősége, annak csak a kis park jutott, amíg fel nem építették az uszodát. Abban a kis parkban ismertük meg Kaszap Pistát. Ott játszott a gyerekek között ő is. Nagyon megszerették egymást a kislányommal. Repült a labda fel a magasba, hangos örvendezés közben. Büszke volt, aki elfoghatta. Magam is velük játszottam, sőt a pontozó bíró tisztségét is nekem adták. Pártatlanul vezettem a listát. Mindig Kaszap Pista volt a legjobb. Az ő dobásai mentek a legmagasabbra, nekünk úgy tetszett, hogy egyenesen az égig. Milyen boldog idők voltak. Fiatalon, várakozással az élet felé, melynek titokzatossága annyi mindent ígért álmaimban. Csak néztem minden este az én feledhetetlen drágámat, ahogy ágyacskájában pihent, rózsás, kipirult arcával, gyönyörű szőke hajával az angyalokra hasonlított. Múltak az évek, Kaszap Pistával tartott a barátság. Mi is meglátogattuk Kaszap nénit, beszélgetni egy kicsit. Sajnos, elfelejtettem annak a kis utcának a nevét, ahol laktak, csak a házra emlékszem. Kis földszintes épület volt, barátságos tiszta otthon belül. Az ablakokban virágok nyílnak, az udvar is Kaszapék gondosságát dicsérte. Jó volt velük lenni egy kicsit. Egyszer nagyon beteg lett a kislányom. Diftéria járvány volt a városban, ő is megkapta. Kétségbeejtő volt az állapota, a szérum dacára. Ott voltam mellette éjjel-nappal. Nekem nem mondták, de később megtudtam, hogy az a hír keringett a városban, hogy a halálán van. Valóban eszméletlenül feküdt napokig. Nagyon sokan jöttek érdeklődni hogyléte felől. Nem engedhettünk be senkit, csak az ajtón levő beszélőnyílást használtuk. Egyik nap megszólalt a csengő. Kaszap Pista állt az ajtó előtt. En nyitottam ki az ajtót. Azt kérdezte, hogy van Andrea. Könnyeim kibuggyantak, nem is tudtam válaszolni. Benyújtott egy rózsafüzért s azt mondta?
