A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
II- Ezt tessék odaadni Andreának, én minden nap ezzel imádkoztam érte. Nem is tudtam köszönetét mondani, hangomat elfojtotta a sírás.- Ne tessék sírni, - tette hozzá szánakozóan - Andrea meg fog gyógyulni. Bevittem a rőzsafüzért és letettem a kislányom ágyára, a kezéhez. Ott ültem mellette, fejemet az ágy lábához téve, el is aludhattam pár percre, a fáradságtól, a kimerüléstől. A kislányom hangjára riadtam fel:- Anyu, alszol? Kérek valamit enni, éhes vagyokl Hitetlenül néztem körül. Azt gondoltam az első zavaros percben, hogy álmodom. Kislányom arcáról eltűntek a lázrózsák. Fáradt, lesoványodott, de már tiszta szemmel nézett rám. Kezében tartotta Kaszap Pista ajándékát.- Olyan szép, - mondta -nem kedves Pistától, hogy nekem adta? Sokszor mutatta, ő is nagyon szerette. Látod, anyukám, milyen jó fiú. Kitalálta, hogy szerettem volna, ha nekem adja. Elmondhatom-e, amit most érzek. Akkor csak annak örültem, hogy van valami, ami felvillanyozza, hogy életkedve legyen. Annak, hogy látom az imádott arcocskán az érdeklődést valami után, hiszen hetek óta bármit is hoztak, neki nem kellett. De most, az idők távlatán keresztül látom a Mindenható kezét, akinél Kaszaplstván imádsága közbenjárt, hogy még egy ideig megtarthassam magamnak. Elköltöztünk Székesfehérvárról. Egy nagyon drága jóbarátom, Domis főtisztelendő útján néha hallottunk Kaszap Pistáról. Hogy nagyon megkomolyodott, Isten szolgálatának szenteli életét. Jóságban, emberiességben senki sem múlja felül... Később azt is hallottuk, hogy nagyon beteg. Hosszú ideig feküdt egy akkor gyógyíthatatlan kórtól megszállva, mozdulatlanul és olyan béketűréssel, mint a szentek. 1941-ben megindult a Szentszéknél a boldoggá avatása. Egyszer alkalmam volt elmenni Székesfehérvárra. Felkerestem a sírját. Ott fekszik a Prohászka püspök lábánál. Letettem a sírjára a magammal vitt virágokat s azt mondtam Kaszap Pistának: - Drága szent fiú, ha most ott vagy közelében a te kis pajtásodnak, Andreának, monddmegneki, hogy rajtad keresztül üzenem, hogy fájó anyai szívem, egy percre sem szűnt meg őt szeretni, vagy elfelejteni! (Amerikai Magyar Világ) r
